… És megszülettem

Nos, a mai nap nagyon mozgalmasan alakult. Katona Kíra Nadin végre-valahára megérkezett közénk. A teljesség kedvéért (de annak igénye nélkül) igyekszem kronologikusan összefoglalni a ma történteket.

És én is.

7.00
Érkezés

Gabival úgy egyeztünk meg, hogy 7 órára a kórházban leszek. Ez így is történt. A portán senki nem érdeklődött, hogy mit akarok, szóval gond nélkül bejutottam. Majd piknik életérzéstől vezéreltetve helyet is foglaltam a folyosón. Mivel az előzetes információk alapján csakis kint várakozhattam (volna), ezért igen cselesen arrébb húztam a széksort, hogy a szélén ülve éppen ráláthassak a szülőszoba bejáratára.

Gabi nagyon örült, hogy már ott voltam, túl volt már a kötelező beöntési procedúrán és a a reggeli viziten is.

Ekkor azonban a nővérke megkérdezte, nem akarnék-e mégis bemenni. Dehogynem! Na, akkor hajrá, fáradjak utána tegyem le a cuccaimat és vegyek fel egy hálóinget (jobb híján), majd ezt követően bemehetek a szülőszobába, ahol a szülésig ott lehetek Gabival.

Valóban nagyon örültem annak, hogy kicsi Férjem bejöhetett velem a szülőszobába. Kissé meg is lepődtem, de így sokkal nyugodtabban teltek azok az igen-igen izgalmas percek.

7.17
Várakozás a szülőszobában

Miután felvettem a hálóinget (érdekes látvány lehettem a kék farmerral és a bordó csíkos ingemmel), leültem Gabi balján.

Olyan jó volt, hogy ott volt velem!

7.20 – 8.30
Várakozás a műtőre

Azt kell mondanom, hogy meglehetősen gyorsan eltelt ez az időszak. Közben Gabriella kapott 3 infúziót, illetve savcsökkentőt. A várakozás ideje alatt vicces ügyekről beszélgettünk, hallgattuk a kicsi szívhangját (150-160 között volt), illetve Gabi átélhette a szülésre való várakozás örömeit: 7-8 percenként fájások. Nem tudom milyen érzés lehetett, de az arckifejezéséből ítélve nem annyira jó. Ezek a fájások egyébként még nem is annyira voltak erősnek mondhatóak, hiszen a 100-as skálán “csak” 24-26-os erősségűek voltak.

Közben fokozódott az izgalom, jöttek a hírek a vizit alakulásáról, hiszen csak vizit után kezdődhetett bármi, is illetve kezdtek szállingózni emberkék: gyermekorvos, aneszteziológus, stb.

Egy szép szál legény beperdült és átemelte Gabit egy gurítható ágyra majd betolták a műtőbe.

Azt kifelejtette Zsolti, hogy természetesen az infúziókon kívül a katétert is bekötötte a szülésznő. Kicsit kellemetlen volt, de hamar hozzászoktam 3 nap alatt, amíg benn volt. A vénám persze most is gyengélkedett, de bíztam benne, hogy másnapig csak kibírja a bekötött branül. A szép szál legénytől kicsit tartottam, hogy bírja el a majdnem mázsás hátsómat, de megnyugtatott, hogy a padlónál lejjebb nem ejt úgysem :). Nagyon poénos, amikor én ideges vagyok, mint állat.

8.30 – 9.13
Várakozás a szülésre

Miután Gabi eltűnt az ajtó mögött, én szemügyre vettem a szülőszoba azon részét, ahol az újszöletteket lemérik, feljegyzik adataikat. Íme (most még üresen, de az infra lámpa már működik):

Érdekes volt a várakozás a fényképezőgéppel a kezemben, mivel gyakorlatilag semmit nem lehetett hallani.

Odabenn a műtőben a szép szál legény ismét megküzdött velem, ahogy átemelt, le kellett ülnöm a műtőasztalra, hogy beadják a spinált. Ez másodjára sikerült is, szerintem a doktornéni is izgult, rólam nem is beszélve, bár tudtam, mire számíthatok (lévén az előző szülésnél is ez volt). Aztán láttam, hogy az orvosom, Dr. Kancsó János besétál, tetőtől talpig beöltözve zöldbe, jobbomon Jázminka óvodástársának anyukája mint műtőasszisztens, végig mosolyogva biztatott, miközben a véres fém cuccokat adogatta-szedegette. Fejemnél a kedves spinális doktornéni, többször is kérdezte, jól vagyok-e, illetve tudósított, hogy mikor mi történik, miközben sokszor megsimogatta a fejemet. Nem igazán éreztem semmit, csak akkor, amikor szétnyitották a hegeket és megpróbálták kiemelni az óriásbébit. Szegény Jánosom teljesen leizzadt, mire sikerült. Azzal viccelődtek, hogy van, vagy öt kiló. Gondoltam, na persze. Aztán kiderült, hogy tényleg majdnem annyi… Ha nem feküdtem volna, tuti dobok egy hátast. Sejtettük, hogy nem lesz apró, de hogy ekkora??? Szépen megnőtt odabenn…

9.13
Kíra megszületik

Ekkor mondta a szülőszobában levő nővérke, akinek ismeretlenül is szeretném megköszönni a kedvességét, hogy megvan a pici. Némileg pánikba estem, mert még mindig nem hallottam semmit, de alig pár másodperc múlva felhangzott az a semmihez nem fogható csodálatosan erős ordítás, ahogy csak az újszülöttek sírnak.

Egészséges? Mindene megvan? Mindenből pont annyi, amennyi kell? Igen, hála az Úrnak, rendben van minden vele! Egy kicsit legalább csökken az aggódás, ami bennem volt.

9.25
Kihozzák Kírát

Végre elérkezett a perc, hogy meglássam a kicsit. Nagyon szép kislány lett. Miközben mérték, fényképezhettem:

Teljes album megtekintése

A kisasszony a következő méretekkel született:

Súly: 4700 gramm

Hossz: 52 cm

Fej kerület: 37 cm

Mint kortörténeti dokumentumot, beszúrtam azt a lapot, amire a szülőszobában felírták Kíra adatait:

Ezek után Kírát még egyszer bevitték az anyukájához a műtőbe, majd elvitték az újszülött osztályra.

A kiemelés után elvitték, de aztán visszahozták megmutatni. Mintha Jázminkát láttam volna, nem is tűnt túlságosan nagyobbnak. Borzasztó hatalmas boldogság öntött el. Valószínűleg az én erős, súlyos csontozatomat örökölhette, persze, azért akad rajta husika, párnácska is, de egyáltalán nem csúnya kövér baba. Olyan puszilgatnivalóan puhácska.

9.20 – 10.27
Gabi még a műtőben

Mivel császármetszéssel történt a szülés, ezért még a sebet össze kellett varni és elvégezni az ilyenkor szokásos teendőket.

Gabihoz 3/4 11 magasságában mehettem be. Úgy tudtam eljönni, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott anyukát és babát hagytam a kórházban, mert hogy Kíra közben elaludt – a sok megpróbáltatás kivette az erejét.

A műtét után a még érzéketlen alsótestemmel ágyba fektettek. Kaptam a rengeteg oxitocin infúziót és még injekciót is, hogy óriási méretűre kitágult méhem összehúzódhasson. Délután kezdett kimenni a spinál hatása, ezzel együtt eljött az, amire már fel voltam készülve: a leányálomnak legjobb jóindulattal sem nevezhető, iszonyatos fájdalom, görcsökkel fűszerezve. De tartottam magam, és büszkén jelenthetem ki: nem kellett egyszer sem fájdalomcsillapítóért könyörögnöm a kórházi benntartózkodásom alatt, míg a többiek gyakran többet is kértek naponta. Ugyanúgy Krisztivel kerültem össze, mint előtte, ő szombaton szült szintén csaszival (Orosházán ugyanis egy külön szobába kerülnek a császárosok). Jól elvoltunk az együtt töltött szűk 2 hét alatt. Köszönöm neki is és a családomnak, barátaimnak is a kitartást, a lélekbelémöntést, a pátyolgatást! Köszönöm a rengeteg sms-t, e-mailt, levelet, amit küldtetek! Nagyon sokat jelentettek nekem!