Oltás, súlymérés, sikerek

Hát megvolt a 3 hónapos oltásunk és a státuszunk is: boldog vagyok, hogy sikerült végre 550 grammot híznunk egy hónap alatt, úgyhogy 5400 grammos a Bébi! Emellett 61 centi, fejecske 39, mellecske 40 centi. Szépen fejlődünk a szájpadrés ellenére is, hiszen forog rendületlenül, gőgicsél, fejét szépen tartja, érdeklődik, sokat mosolyog stb., szóval mindent (sőt többet is) csinál, mint egy 3 hónapos általában.

Az oltást viszonylag jól viselte, ami azt jelenti, hogy miután több, mint fél órát vártunk a sorunkra türelmesen, nem is a szuri miatt sírt Kircsi, hanem ahogy megpillantotta az injekciós tűt. Ezek után ne magyarázza el nekem senki, hogy egy ilyen pici ember nem emlékszik – igenis, mélyen bevésődtek a hiperszuper orosházi kórházban feleslegesen beleadagolt antibiotikumos szurik a kis elméjébe! Hamar meg tudtam vigasztalni a kis Drágát és nem volt utána se különösebb baj – picurkát nyűgibb volt, de sem lázat, sem nagyobb hőemelkedést nem tapasztaltam. Mivel április 1-jén változott az oltási rend, nem kapott ezúttal a másik, pneomococcus elleni vakcinából; az majd a következő hónapban esedékes. Mint ma a védőnéninktől megtudtam, egy oltást e hó elejétől lespórolnak – aki még nem kapta meg mindet, eggyel kevesebbet fog. Hát bízzunk benne, hogy ettől a hatása megfelelő lesz és nem csak a gyógyszerkasszán akarnak spórolni.

Apropó, spórolás: nagyon boldog vagyok, mert már Gordonkánk is bejelentette, hogy ránk még nem vonatkozik a gyed-gyes lerövidítése, csak azokra, akik jövő május 1. után szülnek! Halleluja! Amúgy én itthon maradhatnék a következő rendszerben is két évig, hiszen bőőőőőven megvan az ehhez szükséges 24 hós munkaviszonyom (hehehe). Úgyhogy nagyon hepi voltam emiatt és végre megnyugodhattam, hogy nem kell egészen aprócskán bölcsibe adni Kirusunkat.

Még gondolkodom, hogy kihasználom-e a 2 évet, vagy úgy megyek vissza dolgozni, mint a Mucunál, szeptemberben. Hála Istennek, van időm eldönteni.

Oltás után a gimi előtt találkoztam egyik zsibvasar.hu-s partneremmel, akitől Kircsinek édibédi és remek állapotú, emellett márkás és olcsó kisruhácskákat vásároltam. Nagyon kedves lány, neki is van egy gyermeke; remélem, még találkozunk. Mialatt vele cseverésztem a gimi előtt és bonyolítottuk a bizniszt, pont szünet volt és észrevettek minket a huncut gyerekeim – úgyhogy lejött egy csapat, megnézték Kircsit is persze és dumcsiztunk picit.

Horgolgattam-kötögettem továbbra is; a kis pulcsihoz egy nacikát kötök éppen most, illetve egy extracuki horgolt hálós valami fejfedőt már megalkottam. Ha kész lesz az egész szett, ráadom a modellre és lefotózom természetesen.

És most a sikerekről: ex-osztályom csalódott a gimis pártválasztás relatíve sikertelensége miatt, de úgy tűnik, valami csalás történt. Az úgy volt, hogy mind pártvideóban, mind produkcióban, mind mint párt eléggé alul lettek értékelve – most nagyon úgy tűnik, igazságtalanul. Remélem, megkövetik őket és megkapja mindenki, ami neki jár. Vasárnap járt itt nálam pártvezérünk, Pisti, valamint Dorina és Gergő az osztályomból. Hoztak egy csodaszép orchideacsokrot, amiről készítettem egy gyorsoldalt – és még szeretnék is, gyönyörű fotók készültek. Eléggé el voltak kenődve a fiatalok, alig tudtam megvigasztalni őket. Na hátha megkövetik a társaságot…

Íme Pauline Moment of Joy alapján:

És persze Aprónkról is egy (Little Princess Alpha + Spring wedding by Brandi Beaver QP):

És még egy siker a végére: gyermekeim a jubileumi tanirodai kiállításon Győrött a “Legjobb szolgáltató gyakorlócég” különdíját nyerték el! Gratulálok nekik és felkészítő tanáraiknak, Lengyelné Makay Helga és Pribránszki Anasztázia kolleganőimnek! Nagyon büszke vagyok rájuk! :)))

Változó idők

Hát igen, hol esős, borús, hol százágrasütős, napos… Azért igyekszünk sokat kinn lenni; át is alakítottam a bejárati ajtó melletti részt olyan kinnülősre – ha süt a napocska, kiteszem a rattan székeket és asztalt. Így a virágok arrébb költöztek (remélem, nem sértődtek meg és jól érzik magukat továbbra is), már alig várom az igazi muskátlis-egynyárivirágos szezont, hogy a balkonládákat is beültethessem. Jó lesz kinn üldögélni majd a virágok között – bár már így is kellemes. Ki is használtam a kellemes időt, és Kircsivel kinn kötögettem-horgolgattam a jó levegőn, pontosabban Kircsi nem annyira kötögetett-horgolgatott, inkább szemlélődött, illetve aludt. Sikerült is befejeznem neki egy pulcsit, ami reménység szerint még ősszel is jó lesz rá (mivel hivatalosan 74-es méretű lenne), íme:

Szerintem arika lett… és végül ezt is tekinthetjük alkotásnak, kreativitásnak. Nem annyira látszik, de a halványbézses részeken rombuszmintás, egyébként a csíkos részeken pedig teljesen szimpla simakötéses. A virágok és a passzék pedig horgolva vannak. Az Amelie (volt Fürge Ujjak) gyermek különszámában szereplő egyik modellre hajaz, scrapnyelven szólva azt lifteltem :)). Remélem, a csajszinak is tetszeni fog és örömmel viseli majd.

Szkreppelgettem is picit, próbálom az utóbbi hetek terméseit feldolgozgatni, de nem nagyon van ihletem, ezért több gyorslap is van köztük.

Ez az első kivételesen nem az, a Scrapatit nevű oldal Sunrise, sunset készletét használtam fel Kircsikénk 3 hónapos szülinapja alkalmából. Olyan nagylányos ezen a képen, ez az egyik kedvenc fotóm most róla.

Angelflight Scrap Easter Blessingjével készült Mucuról ez a húsvéti oldal a Hucitól kapott ajándékokkal.

Szintén Angelflighttól – ezúttal egy QP, a Springlicious és friss kép a ma délutáni kinti alukáról (kiegészítő: szintén AF).

Ez pedig a megfordulás megörökítése – Spring Thyme by Mumure QP (kiegészítő itt is AF).

Ringlispíl, ajándék-hegyek és habzsi-dőzsi

Kellemesen teltek az elmúlt napok. Itt jártak ugye a gyermekeim, azaz Szilvi, Anita és Lejla (és Szilvi anyukája is velük együtt). Kapott Kircsi egy szuper csörgő-rágókát (többek között), Mucu pedig egy cuki nyári felsőt. Nagyon jól éreztük magunkat, Jázminka persze vitte a prímet: labdáztak a lányok egy nagyot és kellőképpen lefáradtak.

Teljes album megtekintése

Anyáék hazaértek Hévízről, persze innen is kaptak a csajok ajándékokat, Kirus babakocsi-csörgőláncot, amelyet folyton gyepál, Mucuka pedig csillogós csatokat, hercegnős gumit a hajába és gumicukrot (ezeket előzetesen rendelésként leadta Mamáéknak persze :))). Kalácssütést rendeztünk pénteken, szinte nagyüzemben nyomtuk az ipart Húsvétra, olyannyira, hogy megpróbálkoztam én is önállóan eggyel itthon szombaton, és sikerült. Szimpla hármas-fonással készítettük eme fincsiségeket.

            Sütés előtt:                           Sütés után:

 

Hugiék is jártak itthon Húsvétkor, zokni- és harisnyaszállítmányokkal láttak el bennünket. Mucu kapott egy Thomas hátizsákot is, benne édes gyermek-kozmetikumokkal és persze édességekkel. Vasárnap együtt ebédeltünk az én szüleimnél, délután pedig Anyósom és Sogi következett.

Hétfőre virradóan még a húsvéti nyuszi egy utolsó látogatást tett a gyerekeknél: látni kellett volna azt a gyermeki örömöt, naiv boldogságot, ahogy Mucusunk felfedezte az ablakában a nyuszi által “odatojt” édességeket és játékokat. Zabálnivalóan édes volt!

Tekintettel Apa névnapjára, kezdő tortasütő létemre arra vetemedtem, hogy süssek egy házi feketeerdő-tortát. Ennek érdekében a neten keresgéltem, de tészta és krém tekintetében egyetlen üdvözítő receptre nem leltem. Ezért két helyről állítottam össze a saját tortácskámat, és hatalmas sikert arattam vele kis családom körében.

A kakaós lapok tésztája nagyon klassz, levegős piskóta. 7 tojásból, csipet sóból, 3 evőkanál keményítőből, 2 evőkanál holland kakaóporból, 3 evőkanál lisztből és étolajból, valamint 7 csapott evőkanál cukorból áll. Egy 24 centis tortaformát kivajaztam, kibéleltem sütőpapírral, majd  vékonyan még a másik oldalról is megvajaztam a papírt. A sütőt 200 fokosra melegítettem elő. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéhez pici sót hintettem és kemény habbá vertem. A sárgáját a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam az olajat és összedolgoztam. A lisztet a keményítővel és a kakaóval külön tálban elkevertem. Jó sok mosatlanom lett. :)) A sárgájás krémbe forgattam a fehérjehabot, majd a lisztkeveréket rászitáltam a masszára és óvatosan átforgattam. A formába simítottam és 45 percig sütöttem. Jól kihűtöttem rácson, és kettőbe vágtam a szép magas, lyukacsos tésztát. Íme:

A krémhez vaníliás pudingot meggybefőtt lével főztem fel. Nem cukroztam, mert így kellemesen pikáns, savanykás ízhatást értem el. Érdekes, zselészerű lett. Fél liter Hulala tejszínt 2 csomag habfixálóval vertem habbá. Az alsó lapra először a zselét kentem rá (az összeset), majd tejszínhab-rózsákat nyomtam rá elszórva, a közöket pedig meggyel raktam ki. Erre került a tejszín kb. egyharmada. Rátettem a második lapot, és bevontam a teljes tortát a maradék habbal (keveset félretettem habzsákban a díszítéshez). Tetejére habrózsák és meggyszemek kerültek, majd az egészet alaposan beszórtam étcsoki-reszelékkel.

Hát ilyen lett:

És ennyire ízlett a Mucunak:

Ajánlom hozzá a Dr. Oetker étkezési keményítőt,  a Dr. Oetker prémium vaníliás pudingot, a Dr. Oetker habfixálót, a Hulala tejszínt (szuperül verhető és nagyon fincsi) és a lidiben kapható csokiforgácsot, mert nagyon jó minőségűek.

És végül a legfontosabb esemény: napra pontosan 3 hónapos korában Kircsi a hátáról a hasára fordult! Először el sem akartam hinni, mert Mucunak eme mutatvány 5 hónaposan sikerült! De azóta is szorgalmasan gyakorolja, mondtam is neki, olyan, mint egy kis ringlispíl, folyton forog! A hasáról még visszafelé nem megy a dolog, és mivel utál hosszú ideig hason lenni, ezért ordít, hogy fordítsuk vissza. Aztán másodperceken belül ismét fordul, ismét ordít stb. stb. Nagyon büszke vagyok rá.

Természetesen szeretnék erről az emlékezetes eseményről egy albumoldalt is készíteni; addig is íme a képek (a nagy munkában a zoknika is letornászásra került :)))):

  

És végül még egy gondolat a szegedi vizsgálatról: megnyugtattak bennünket, hogy nagyon enyhe szájpadhasadékunk van, illetve ehhez kapcsolódóan Pierre-Robin szindrómánk. Ez azt jelenti, hogy picike az állacska; és a hátracsúszó nyelvecskéje is emiatt volt újszülött korában (amúgy bravó, orosházi kórház, hogy ezt se vettétek észre). Augusztusban kontrollra kell mennünk, ekkor dől el, hogy szükséges-e műtét vagy bármi más beavatkozás.

Napsütés és könnyek

Az elmúlt héten a mércén végre megnyugodhattam, hiszen ha nem is turbósebességgel, de csak beindult a gyarapodásunk: immár 5.070 grammosak vagyunk! Remélem, ezt meg is tartjuk a jövőben is. Annál is inkább, mert kiderült a lassú gyarapodás egyik oka, bár véletlenül és nagy szerencse is kellett hozzá. Szóval úgy néz ki, szájpadhasadékunk van – kb. 1 centis hosszúságban. Ezért most csütörtökön mennünk kell Szegedre a gyermekklinikára, azon belül is a gyermeksebészetre, ahol megtekintik, és ha szükséges, lépnek. Tehát emiatt volt-van a viszonylag sok bukta és a későbbi beszédfejlődésben is gondok lehetnek. Mindenesetre kíváncsian várom a vizsgálatot…

Mucu is megbetegedett sajnos – öröm az ürömben, hogy nem vészes, bár ilyen csúnyán egy éve nem köhögött, és ugye már egy éve nem volt beteg sem. Úgyhogy elő kellett venni a régi puffokat (alig találtam meg a babyhalert, nem volt rá ugye szükség sokáig), a cseppeket és kapott bizony antibiotikumot is. Ma voltunk ellenőrzésen, még egy orrsprével rásegítünk a zöld ragacsok eltűnéséhez az orrocskájából. Tavaszi szünet után mehet is oviba.

Nagyon élvezzük egyébként a szuper tavaszi időt, a napsütést, minden délben – ha itthon vagyunk, ha nem – kinn tölt néhány órát Kircsi a levegőn, isteni jókat alukál, ezek után pedig isteni jókat eszeget. :)))

Elkezdődtek a babalátogatások is: szombaton Böbike, Zsolti volt főnökasszonya jött el (még itt Komlóson dolgoztak együtt a hivatalban), ma Ancika néni jött át a szomszédból, tegnap pedig a gimis kolléganőimet fogadhattuk. Holnap az osztályom néhány tagja teszi tiszteletét szerény hajlékunkban – úgyhogy változatosan telnek a napok. Mucu nagyon el van kényeztetve, mert mindenki hoz neki édességet, nagyon figyelmesek a vendégek. Alig tudom szemmel tartani, hogy ne faljon fel egy vagon raffaellót vagy egy tábla tejcsokit együltében. Képes kicselezni a kis huncut.

Ma jártunk benn a gimiben is, összekötve a kellemeset a hasznossal, nagyon tetszett mindenkinek Kircsi baba, aki nagy kegyesen – bár eléggé válogatva – osztogatta édes kis mosolyát.

És most a könnyekről: el vagyok keseredve (bár Poci szerint még nem kellene, hiszen a részleteket nem tudni), és nagyon rosszul érint az, hogy ha bevezetik a gyed egy éves maximálását, muszáj lesz visszamennem a csöpet gyerek mellől dolgozni. Igazságtalannak és lelketlennek tartom ezt a hirtelen változtatást a szabályozásban, annál is inkább, mert nem nézi a kutya se, hogy nem 12 évesen az iskolapadból mentem szülni, hanem igenis lassan 12 évnyi munkaviszonyom lesz. Ez miért nem méltányolják? Nem érdemlek annyit, hogy legalább másfél-kétéves koráig itthon legyek a babámmal? Mert ugye az egyik verzió úgyis az lett volna, hogy szeptembertől dolgozom, nem januártól. Az természetesn szóba se jöhet, hogy gyes mellett itthon maradjak – ezt a luxust mi nem engedhetjük meg magunknak. Tehát a terv dugába látszik dőlni – ezért törött el a mécses. Persze, tudom, örülnöm kéne, hogy van munkahelyem, bár ez a mai világban egyáltalán nem 100%-os sajnos, és nem azon siránkoznom, hogy dolgoznom kell. Tudom, és mégis… a szívem szakad meg, hiszen még alig indul el, máris bölcsibe kell adnom – ja, feltéve, ha lesz hely…

Picit alkottam is azért, a hétvégén egy áprilisi desktop csere történt, íme (Laurie’s Scraps April Desktop):

Majd pedig ma alvósbabánk képeiből (Sleepyhead Kit by Mommyscraps, Beckyscrap Alpha):

És egyet Mucu hercegnőről is (Butterfly Princess elements by Mommyscrap):