A mai nappal Zsolti visszatért dolgozni. Ez azt jelenti, hogy Kírával kettesben maradtunk, azaz teljesen mégsem (Mucu ugyanis nincs óvodában, hanem ezen a héten még mamázik). Történt ugyanis, hogy egy “kissé” el voltam szomorodva amiatt, hogy Apa ismét dolgozni kezd, erre ő rögtön felhívta Anyukámékat, ha tudnak, jöjjenek ki és legyenek már velem. Így esett, hogy a mai napon mégsem voltam egyedül teljesen, mert délelőttől délutánig itt voltak Ági mamáék. Főztünk és együtt babáztunk.
Tata kiderítette, hogy mérleg valószínűleg azért mér össze-vissza, mert teljesen rátoltam a szekrény hátsó falára, és ott megakad. Na paff, eszembe se jutott ez a megoldás, hogy kicsit kijjebb húzva már nem mutat pl. negatív értékeket. Köszönjük, Tata! Jobb későn, mint soha, legalább láthatjuk a valódi súlygyarapodást, ami úgy tűnik, a kórházi elbocsátáskori 4450 grammhoz képest – 1 hét alatt – már 4600 felett van, és ez jó eredmény (ezek szerint nem éhezik a gyerek).
A köldökcsonkunk még mindig nem esett le, remélem, nincs vele gond. Holnap megyünk a doktornénihez szemlére, majd rákérdezek erre is. Remélem, még nem havazik be, mint ahogy az időjárásjelentésben jósolják.
Néhány fotó az elmúlt napok terméséből:
Alszunk még egy picit
Hát nem cuki babóca?
Apa etet, de jó nekem!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése