Legutóbbi bejegyzésem óta sokféle változás történt az életünkben. Még augusztus közepén három napos TÁMOP képzésen kellett részt vennem, ahol projektmódszerrel történő oktatást tanulhattunk. Emiatt a szabadságom is lerövidült, de azért hallhattam néhány hasznos, a gyakorlatban is alkalmazható technikát, együttdolgoztunk a kollégákkal és remek volt a hangulat is. Arra mindenképpen jó volt, hogy elkezdhettem visszaszokni a munka világába, még azelőtt, hogy „élesben”, tanórák keretében kellett volna ezt megtennem. Bár az augusztus 20-a péntekre esett, a négynapos munkahét miatt Kirikém ekkor még nem kezdett beszokni a bölibe, a Mamák oldották most is meg a gyermekfelügyeletet. Mucu sem járt még oviba ekkor, ő is a következő héten indult el, csütörtökön, hogy mire szeptember elseje beköszöntött, teljesen zökkenőmentesen járhatott oviba ismét. Nála természetesen semmilyen problémát nem okozott az, hogy ismét közösségbe került, de ami ennél érdekesebb és különlegesebb, az az, hogy Kismucunál sem volt semmi problémánk a bölcsibe szoktatással kapcsolatban.
Kijelenthetem mindenféle nagyképűség nélkül, hogy két szuper csajszi szülei vagyunk mi Pocival. Kissé lassan, de annál biztosabban zajlott a beszoktatás, mert az új vezető asszonynak sajátos elképzelései vannak ezzel kapcsolatban, ami nem feltétlenül jó minden kisgyerek esetében. Szerinte ugyanis beszoktatás alatt azt kell érteni, hogy két hétig ott üldögélek és nézem, ahogy a gyermek két-három órát együtt játszik a többiekkel. Ezután ki tudja mikortól ott is étkezik, majd újabb x nap (hét??) után el is mehetek, és ott is hagyhatom a gondozónénikre a babát. Mivel erre egy dolgozó nőnek sem ideje, sem kapacitása nincs szerintem, durván másfél hét után nagy nehezen eljutottunk addig, hogy alszik valamennyit a kis Drágám benn délután a böliben, de még egy teljes napot két hét után sem tudott ott tölteni, mivel nekünk olyan fél 8-tól délután fél 4-ig kellene a bölis felügyelet és eddig max. csak 8-tól kb. 2-ig sikerült ott tartózkodnia. A suli is megkezdődött közben, szóval nekem volt, hogy már háromnegyed 8-kor benn kellett lennem és délután 3-kor még mindig ott voltam, mert mindenféle értekezlet, az év elkezdése, osztályom elrendezése stb., egy szóval az első napok feladatai lekötöttek.
Na talán a jövő héten végre megvalósulhat ez az időterv is, mert azért nem várhatjuk el állandóan Gyöngyi mamától a felügyeletet, a bölibe vitelt és elhozatalt stb. Meg amúgy is, terelődjön már normális mederbe ez az egész, mert nem jó így elhúzni, mert még nehezebb lesz az átmenet a gyermeknek is és nekünk is.
Szóval beindult a tanév, megvolt az évnyitó – és lett 30 új gyermekem. Igen, szembe menve mindenféle tiszkes előírással, a városvezetés felvállalta, hogy a tiszk által előírt maximum 12 helyett ennek több, mint a dupláját, 30-at vettünk fel a számviteli szakügyintéző képzésre. Hittem is, meg nem is, hogy a durván 31 jelentkezőből szeptember elsején valóban el is jön közel ennyi. Már az is érdekes volt, hogy az évnyitón szinte tömeges jelenlétet tudott produkálni a szakképző évfolyam :) úgyhogy ezek után jogosan remélhettem, hogy másnap az első tanítási napon is leszünk szép számmal. 28-cal indítottunk reggel, aztán lett még kettő. Itt létszámstopot kellett elrendelni, mert efelett már újabb csoportbontásokra kellett volna kényszerülni. Úgy néz ki, ezzel a kis csapattal jól tudunk majd együtt dolgozni, van sok csoportbontásos szeminárium is, úgyhogy nagy reményekkel nézek az előttünk álló két év elé. Igyekszem a modern eszközök tárházát is alkalmazni, pl. készítettem nekik egy blogot, ami üzenőfalként, letöltések gyűjteményeként is funkcionál, és a http://13-g.blogspot.com címen érhető el és ezt a diákok úgy láttam, nagyon értékelik. Emellett a facebookot is használom üzenetváltásokra, és ezt a gyerekek is viszont. Már ebben is sok minden másképp van, mint akárcsak két éve, de pl. jellemző, hogy a 14. G-sek, akik nincsenek erre rászoktatva, jóval kényelmesebbek, nem ennyire rugalmasak. Már nem szeretném őket átnevelni erre az egy évre, de a saját diákjaimat eleve ezirányban motiválom. Ez a jövő és nekem tetszik ez a fajta kommunikáció – a munkaközösség többi tagját még biztatnom kell, hogy használják ki ezeket a gyors és hatékony eszközöket.
