Érdekes…

… és kissé bizarr napokon vagyunk túl. Kezdtem én a múlt hét szerdán, találkoztam egy darázzsal, amikor a vadi új padlásajtónkat akartam volna visszaterelni a helyére. Nekem jött a vadállat, ami nem lenne túl nagy baj, ha nem volnék picit allergiás a csípésre. A jobb szemem alatt talált el, még jó, hogy kapaszkodtam a létrában és nem estem le… Kb. 10 percen belül már feldagadt a szemem alatt szépen. Azért megfőztem az ebédet a gyerekeknek, s mivel a délelőtti rendelést már nem értem volna el, hiszen olyan 11 körül esett meg a “randevú”, a délutáni, 13 órait céloztam meg. Riadóztattam Ancika nénit a szomszédból, hogy vigyázzon a lányokra, én meg nagy vidáman – ekkor már fél szemmel – elvezettem a dokihoz. Előtte még legurítottam persze egy adag kalciumot, de köbö mint halottnak a csók volt a helyzetemben. A rendelőben úgy néztek rám, mint a.) vagy egy ufóra; b.) vagy mint akit összevert az Ura. Izgis volt kivárnom, hogy bejussak, fakultatíve választhattam egy szurit, amiről a köztudottan abszurd humorú orvosom megjegyezte, hogy úgysem ér semmit… köszike… úgyhogy azt nem kértem. Inkább felírt kapszulát, szemcseppet, krémet… a recepttel átvágtattam a gyógyszertárba, ahol szintén össznépi látványosság voltam, hiszen ekkorra már a szemhéjam és a fél arcom is feldagadt. Ki se kellett fizetnem a gyógyszert, azonnal biztattak, hogy vegyem be máris hehe. Jól nézhettem ki… Az éjszakát fájdalomcsillapítóval egész jól átvészeltem. Reggelre a felső ajkam is feldagadt, most már tudom, milyen lenne, ha feltöltetném… na inkább nem… olyan igazi Geronazzo Máriás stílusom volt, de komolyan… nem tudtam beszélni, enni (az előbbinek Zs, az utóbbinak én örültem). Kb. 3 nap kellett, mire kinéztem valahogy; de most, egy hét után még mindig csúnya nagyon a csípés helye. Erről ennyit. Ja még annyit, hogy Kirikém nem kapta el a Muckótól ezt a nyavalyát és remekül van, táncol és énekel jelenleg is itt a gép mellett, ahogy hallgatom a zenét.

Muckó megkezdte közben az úszótanfolyamot, ami elég jól alakult a kis Drágámnak. Mondjuk az is érdekes volt, hogy a fedett uszodában, borús időben napszemüvegben voltam a már fent említett okok miatt… hihi… de miattam nem dőlt dugába az úszástanulás. Ezúttal egy másik oktatóhoz kerültünk, Zsuzsika nénihez, egy már egy hete járó csoporthoz csatlakoztunk. Első nap úgy tűnt, hogy nem tud semmit a Mucu, de aztán úgy belejött, hogy csuda. Szép karrierjét félbetörte az, hogy szombaton egy hasmenéssel kezdve, vasárnap hányással és lázzal folytatva, jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll a lelkem… Ma már egész jól volt, láztalan, nagyon élénk… viszont úszni nem mehetünk, illetve már nem is szeretnénk, nehogy visszaessen és akkor betegen mehetünk nyaralni a jövő héten… mert igen, a jövő héten induláááás! Hihetetlen, de igaz… már összeállítottam a programtervezetet, szép helyek, strandok, látnivalók vannak a környéken. Csak győzzük bejárni a felét…

Sajna szkreppelni nem tudtam, egyrészt a már ecsetelt okok miatt, másrészt nem igazán volt ihletem, pedig Anyáék átküldték a kocsonyai strandos fotókat és azt még Marina előtt fel kellene dolgozni. Egyébként, úgy tűnik, jó időnk lesz, ha hihetünk az időjósoknak… ezen a lapon szoktam nézni az előrejelzést: http://idojaras.wmaps.hu/horvatorszag/marina

Talán az időjárás is észreveszi végre, hogy NYÁR van! Ideje lenne! Egy kis napfénycsalogató, igazi nyárias, happy song az egyik kedvenc előadómtól a végére:

“Kocsonya” után :)

A cím magyarázata: Muckókánk Csokonyavisonta nevét következetesen Kocsonyavisontának mondta… hehe… Röviden, tömören: jól éreztük magunkat, az időjárás is éppen kedvezett a strandolásnak, napozásnak. Mondtam is, hogy pont időben jöttünk haza, hiszen már hazautazásunk napján heves viharok voltak arrafelé, másnapra pedig eléggé le is hűlt az idő. Szóval mind a négyen szép alapszínt szereztünk, a fő ”néger" természetesen a Mucu…

Ezúton is köszönöm Tesókámnak (és persze Laosnak), hogy lehetővé tette-tették számunkra ezt a szép nyaralást! Puszika nektek!

Jókat is ettünk, mivel Tesóm egy hadseregre méretezett kajaszállítmánnyal érkezett: voltak sültek, pörkölt, párolt husikák… emellett a panzió éttermében is ebédeltünk két alkalommal bőségesen… szóval nem volt egy diétás időszak… hmmm….

Kirikém kissé mellőzve érezte magát, mert egy járókát adtak neki a panzióban és abban kellett aludnia a kis Drágámnak. Ez két éjszakán keresztül viszonylag jól ment, de az utolsó alkalommal már nem igazán… minden forduláskor sírdogált és a helye is kevésnek bizonyult… úgyhogy a nagy ágyon, köztünk, illetve Apukája mellkasán,  hasán, fején stb. töltötte a harmadik éjszakát. Ezen okulva írtam a marinai apartman tulajdonosának, hogy ugye normál ágyat adnak-e a Babának, mert ha nem, inkább visszük az utazósat. De megnyugtattak, hogy igen. Úgyhogy jó reménységünk van a nyugodt éjszakák felől.

Sokat strandoltunk. A strandon én nem fotóztam, mert féltettem a gépet, nehogy lába kéljen. Tatta készített képeket, de ő még nem tudta átküldeni, mert időközben begipszelték a kezét túlerőltetés miatt, úgyhogy súlyos számítógép-megvonásban (is) szenved. De a szálláson készítettem pár szuper fotót, amelyek szkreppelésre is várnak. Amint készen lesznek az albumoldalak, posztolom őket.

Apci a panzió medencéjében:

A panzió, fent a mi, alul jobbra Mammáék apartmanja:

Össznépi tunyulás Mammáék apartmanjában, ahova egyébként a Muckó rendszeresen lejárt eltünedezve, pl. eszegetni, beszélgetni:

Mucu sudokuzik, itt épp nálunk van Mamma vendégségben, és nem fordítva :))):

Apja, Lánya, úszógumija (nem a pocira gondoltam hihi):

Csomagolok össze és Mucu ágyán van a nagy bőrönd. Természetesen bebújt alá, hát nem édes?

A másik Huncutom, a szeme se áll jól:

Még 3 hét és irány Marina! Juhéééééééé! Addig még némi úszótanfolyam befigyel a Mucunak, várom, hogy jelezzenek vissza, a jövő héttől indul-e. Haladó kurzust próbálnánk ezúttal, hogy végre tudjon igazán úszni a csajszi.

Ez is, az is

Végre itt az igazi, nyári idő! Azt hiszem, erre várt már mindenki – na most aztán meg is kaptuk. :) Kicsit túlságosan is meleg van, ezt tapasztalhatjuk, nap közben nem kívánkozunk ki túlságosan, csak ha muszáj. Kirim feszt szökne ki, alig bírom benn tartóztatni, hiszen féltem. De ha megyek ki teregetni, azonnal oson utánam ezerrel és nem győzöm naptejezni, kalapot a fejére tenni, ilyesmik. A héten pancsizást is rendeztünk; a régi kagyló homokozó-medence rendbe tétele után jó kis langyos vízben játszadoztak a csajszik, persze, szigorúan 3 után és viszonylagos árnyékban. Az ekkor készült képet tettem a júniusi desktopomra is, amely Amanda Heimanntól származik. Íme néhány fotó és a desktop.

 

Múlt vasárnap az egész család a Mecseki familyhez hivatalos volt ebédre. Ezúttal egy tejszínes-epres túrótortát készítettem ez alkalomból. Íme:

 

Eléggé pepecselős az elkészítése, de az íze mindenért kárpótol. A tésztája egy levegős vajas piskótaszerű valami. 15 dkg margarinból, 15 dkg cukorból és egy vaníliás cukorból habos masszát kevertem. Hozzáadtam 3 tojássárgáját, 15 dkg lisztet, 2 kávéskanál sütőport, 2 evőkanál tejet, majd végül a tojások felvert habját. Kerek kapcsos formában sütöttem meg, elég nagy lett, úgyhogy levágtam belőle, mert a végeredmény nem fért volna bele a formába. Lett így némi szombat délutáni csemege a családnak. :) Fél kiló túrót 10 dkg porcukorral és 2 csomag vaníliás cukorral összekevertem. Felfőzött 2,5 dkg zselatinnal összeforgattam. Fél liter Hulalát felvertem némi habfixálóval, majd a 2/3-át belekevertem a túrókrémbe. Eszméletlen fini lett.
A kihűlt tésztát visszatettem a tortaformába, a túrókrémet ráhalmoztam, ami már ekkor viszonylag szilárd volt, úgyhogy ment rá az eperke. Végül piros tortazselét tettem a tetejére és a maradék habbal díszítettem körül. Ajánlom mindenkinek, mert nagyon finom és szerintem más idénygyümölccsel, pl. őszibarackkal is elkészíthető biztosan.

Tegnap részt vettem Christine Caine alkalmon Budapesten. Ő az ausztrál Hillsong egyik vezetője, fantasztikus nő, aki kiválóan tud buzdítani és hatalmas bizonyság. Megérte elmenni a bődületes hőség ellenére, mert sok okos dolgot hallhattunk a vezetésről, a fiatalok bevonásáról, az ideális gyüliről. Ez volt a meghívó.

Közben ezerrel készülődünk Csokonyavisontára, a hétvégén ott töltünk 4 napot. Természetesen igyekszem sokat fotózni és utána alkotni is – amit mostanában kissé hanyagolok :(

Egy hónap múlva ilyenkor pedig már az Adriában hűsölünk – alig várjuk már! Oda is elkezdtem tervezgetni a programokat, a Krka vízesést például nem fogjuk semmiképp sem kihagyni.