Ezt mostanában sokat hallgattam

Az iPodomat magammal vittem és sok Starfieldet hallgattam, ez most az aktuális kedvencem:

POP-ozás Pesten

Ezeket a sorokat egyébként a Budapestről Békéscsaba felé robogó vonaton írom, mivel rögtön két nap tanítás után el kellett jönnöm egy kétnapos képzésre (péntek-szombat) a POP pályázatunkkal kapcsolatban (amit én írtam meg és nyert :)). El kell ismernem, hogy nagyon jó kis nap volt a tegnapi, a mai kissé álmosabban telt, de új kapcsolatokkal gazdagodva, rengeteg nevetés után, az együtt dolgozás örömével térhetek most haza. Izgalmas nekem ez a Pest, mert egyedül még nem nagyon voltam és őszintén szólva nem igazán ismerem jól ki magam, úgyhogy a bkv útvonaltervezője alapján próbálkoztam eligazodni. A Keletiből át kellett mennem a Raktár utcába, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumhoz (itt zajlott a két nap oktatás). Ez még egész jól ment, bár néha nem jó helyen jöttem fel az aluljáróból és vonat is késett fél órát reggel, de azért durván 10-re oda tudtam érni. Az izgisebb inkább a szállásom megtalálása volt, mert mint kiderült, a Szentendrei útnak van régi és újabb része is, amelyek egymástól két utcányira, egymással párhuzamosan helyezkednek el. A bkv-s útvonaltervező itt nem állt a helyzet magaslatán, mert jóval hamarabb leszállított a buszról és még a környéken kutyát sétáltató (tehát vélhetően helyi vagy közelben lakó) lány se igazán tudott útba igazítani. Mindegy, már lassan ott tartottam, hogy felhívom Zs-t és telefonos segítséget kérek (három embert már előtte megkérdeztem az utcán), amikor megláttam egy táblát, miszerint az Írisz panzió, azaz a szállásom 100 m. Hallelúja! Végül is megtaláltam! Apró, de kényelmes szobámban lepakoltam és megcéloztam a wifit, ami rögtön be is jött! Nagyon boldog voltam ettől is, úgyhogy rögtön jeleztem az otthoniaknak, hogy webkamerás kapcsolattal csetelhetünk. Kirikém ekkorra már bealudt, úgyhogy csak a Nagymucuval és Apcival tudtam beszélgetni. Nagyon hiányoztak nekem, de edzeni kell… mert Spanyolország 8 nap lesz… Ági mammával is csettegtem egy kicsit, rendeztem a face-t és utána nyugovóra tértem.

Sok plusz meló

Csorvást is folytatom és ami fél évig nagy teher lesz mindenképp, hogy új osztály is összejött. Szóval két évfolyamot kell tanítanom, és nemcsak pénteken, hanem kéthetente hétfőn is van órám. Remélem, fogom bírni erővel, türelemmel, kitartással. Még az is lehet, hogy az orosházi képzésben is szükség lesz rám, úgyhogy két mellékállással indulok neki a tanévnek… sajna a gimis tanári fizetésem mellé be kell ezeket is vállalni, hogy tudjunk egyről a kettőre jutni, a gyerekeknek a legtöbbet megadni és a többi.

Most, hogy voltam Pesten az AKG-ben, ami egy elég elit suli, láttam, hogy havi kb. 50-70 ezer a tandíj. Mondjuk, aki itt végez, annak szinte egyenes az útja bármelyik elit egyetem állami szakára is szerintem. De szép is lenne, ha Muckókáim se lennének kizárva egy ilyen lehetőségből! Leszámítva, hogy az átlag diák szülei minimum felső-, de inkább csúcsvezetők ebben a suliban… és gondolom, nem jellemzően Békés megyeiek… emiatt azért kicsit szomorú vagyok, hogy errefelé nem igazán vannak ilyen színvonalú lehetőségek (na jó, leszámítva talán a mi sulinkat – erős túlzással és esetleg néhány szegedi gimit) :( ja és havonta nem tudnánk könnyedén százezreket csak a taníttatásra kiadni… ennyit az esélyegyenlőségről.

Leonardoval Spanyolországba

Nyert ugye kis csapatunk Leonardo pályázata is, október 24. és 31. között Granadában tanulmányozzuk a szakképzést. Ez az őszi szünet előttre esik, aminek nagyon örülünk (Igazgató urunk már kevésbé – egyébként miatta próbálták áttenni az őszi szünetre az időpontot, de sajnos (?) a spanyoloknak akkorra már másik csapatuk van leszervezve). Legalább nem úgy lesz, hogy vasárnap éjjel hazaérünk, de másnap hétfőn már menj dolgozni. Se mosás, se vasalás, se gyerek (valamint persze férj) össze-vissza ölelgetés hosszasan és a többi teendő… azonban hála Istennek, mindezekre is lesz még egy hetem.

El kell mondjam, életemben nem repültem még. És rögtön nem kispályásként kezdem, nem holmi „pórias” Feriheggyel, hanem Bécsből repülünk :) vicces, de még transzferrel (busz visz oda-vissza minket) együtt is olcsóbb, mintha Pestről indulnánk… már előre izgulok, annyira új lesz nekem ez az egész! Az angolomat is fel kell még addig frissíteni, lesz egy kis nyelvtanfolyam a suliban, pici plusz pénz is jár tán nyelvpótlékként erre a tanévre, mert van egy középfokú cém és nemzetközi programban is részt veszek, szóval ez is tök jó. Bár bele is kell tennünk kb. 60 ezret, de év végén az elszámoláskor ezt vissza fogjuk kapni.

Beszoktatás a bölibe és visszaszokás a munkába

Legutóbbi bejegyzésem óta sokféle változás történt az életünkben. Még augusztus közepén három napos TÁMOP képzésen kellett részt vennem, ahol projektmódszerrel történő oktatást tanulhattunk. Emiatt a szabadságom is lerövidült, de azért hallhattam néhány hasznos, a gyakorlatban is alkalmazható technikát, együttdolgoztunk a kollégákkal és remek volt a hangulat is. Arra mindenképpen jó volt, hogy elkezdhettem visszaszokni a munka világába, még azelőtt, hogy „élesben”, tanórák keretében kellett volna ezt megtennem. Bár az augusztus 20-a péntekre esett, a négynapos munkahét miatt Kirikém ekkor még nem kezdett beszokni a bölibe, a Mamák oldották most is meg a gyermekfelügyeletet. Mucu sem járt még oviba ekkor, ő is a következő héten indult el, csütörtökön, hogy mire szeptember elseje beköszöntött, teljesen zökkenőmentesen járhatott oviba ismét. Nála természetesen semmilyen problémát nem okozott az, hogy ismét közösségbe került, de ami ennél érdekesebb és különlegesebb, az az, hogy Kismucunál sem volt semmi problémánk a bölcsibe szoktatással kapcsolatban.

Kijelenthetem mindenféle nagyképűség nélkül, hogy két szuper csajszi szülei vagyunk mi Pocival. Kissé lassan, de annál biztosabban zajlott a beszoktatás, mert az új vezető asszonynak sajátos elképzelései vannak ezzel kapcsolatban, ami nem feltétlenül jó minden kisgyerek esetében. Szerinte ugyanis beszoktatás alatt azt kell érteni, hogy két hétig ott üldögélek és nézem, ahogy a gyermek két-három órát együtt játszik a többiekkel. Ezután ki tudja mikortól ott is étkezik, majd újabb x nap (hét??) után el is mehetek, és ott is hagyhatom a gondozónénikre a babát. Mivel erre egy dolgozó nőnek sem ideje, sem kapacitása nincs szerintem, durván másfél hét után nagy nehezen eljutottunk addig, hogy alszik valamennyit a kis Drágám benn délután a böliben, de még egy teljes napot két hét után sem tudott ott tölteni, mivel nekünk olyan fél 8-tól délután fél 4-ig kellene a bölis felügyelet és eddig max. csak 8-tól kb. 2-ig sikerült ott tartózkodnia. A suli is megkezdődött közben, szóval nekem volt, hogy már háromnegyed 8-kor benn kellett lennem és délután 3-kor még mindig ott voltam, mert mindenféle értekezlet, az év elkezdése, osztályom elrendezése stb., egy szóval az első napok feladatai lekötöttek.

Na talán a jövő héten végre megvalósulhat ez az időterv is, mert azért nem várhatjuk el állandóan Gyöngyi mamától a felügyeletet, a bölibe vitelt és elhozatalt stb. Meg amúgy is, terelődjön már normális mederbe ez az egész, mert nem jó így elhúzni, mert még nehezebb lesz az átmenet a gyermeknek is és nekünk is.

Szóval beindult a tanév, megvolt az évnyitó – és lett 30 új gyermekem. Igen, szembe menve mindenféle tiszkes előírással, a városvezetés felvállalta, hogy a tiszk által előírt maximum 12 helyett ennek több, mint a dupláját, 30-at vettünk fel a számviteli szakügyintéző képzésre. Hittem is, meg nem is, hogy a durván 31 jelentkezőből szeptember elsején valóban el is jön közel ennyi. Már az is érdekes volt, hogy az évnyitón szinte tömeges jelenlétet tudott produkálni a szakképző évfolyam :) úgyhogy ezek után jogosan remélhettem, hogy másnap az első tanítási napon is leszünk szép számmal. 28-cal indítottunk reggel, aztán lett még kettő. Itt létszámstopot kellett elrendelni, mert efelett már újabb csoportbontásokra kellett volna kényszerülni. Úgy néz ki, ezzel a kis csapattal jól tudunk majd együtt dolgozni, van sok csoportbontásos szeminárium is, úgyhogy nagy reményekkel nézek az előttünk álló két év elé. Igyekszem a modern eszközök tárházát is alkalmazni, pl. készítettem nekik egy blogot, ami üzenőfalként, letöltések gyűjteményeként is funkcionál, és a http://13-g.blogspot.com címen érhető el és ezt a diákok úgy láttam, nagyon értékelik. Emellett a facebookot is használom üzenetváltásokra, és ezt a gyerekek is viszont. Már ebben is sok minden másképp van, mint akárcsak két éve, de pl. jellemző, hogy a 14. G-sek, akik nincsenek erre rászoktatva, jóval kényelmesebbek, nem ennyire rugalmasak. Már nem szeretném őket átnevelni erre az egy évre, de a saját diákjaimat eleve ezirányban motiválom. Ez a jövő és nekem tetszik ez a fajta kommunikáció – a munkaközösség többi tagját még biztatnom kell, hogy használják ki ezeket a gyors és hatékony eszközöket.