Spanyolországról… 3. rész.

Az Alhambrában kalandozunk ezúttal.

Ez az épületegyüttes magán hordozza a mór és a későbbiekben rájuk telepedett katolikus uralkodók hatását is. Hatalmas területen fekszik; körben sok-sok pihenőparkos résszel. Rengetegen látogatják, de mivel az Unesco világörökség része, korlátozzák a belépést. Alig sikerül jegyet szereznünk, mivel előre akár több hétre is lefoglalják a jegyeket. Végül a normál 12 eurós ár helyett 25-ért szereztek nekünk a kinti szervezők – már arra a pontra érkeztünk, hogy megadtuk az ár több mint dupláját, csak jussunk be! Vannak részek belül, melyek ingyen is látogathatók, de olyanok is, ahová időpontra kell menni, mert másképp nem engednek be. Sok helyre csak egyszer lehet belátogatni, és a bejáratnál a jegyen lévő vonalkódot ellenőrzik, ezzel biztosítva ezt a feltételt. Végül is kétszer is voltunk itt, egyszer az ingyenes részen sétáltunk egy picit, másodszor pedig már jeggyel.

Bejárati rész:

 

Washington Irving, aki újrafelfedezte az Alhambrát és költeményeket szerzett benne és róla:

 

Épületek, kapuk, ablakok:

     

Kilátások az Alhambrából:

  

Parkrészek, virágok, szökőkutak:

Spanyolországról… 2. rész.

Granadai szépséges képekből válogatok ezúttal.

Hospital Real – egy egyetemi könyvtári épület. Mivel Granada egy kb. kétszázezres egyetemi város, nagyon sok a diák, számos egyetemi épületet láttunk.

Az Albayzin negyedben sokszor sétáltunk, akár csoportosan, akár magamban is. Ez egy varázslatos arab rész, szűk utcácskákkal, bazárszerű üzletekkel, szuper szuvenír-lehetőségekkel. Itt többféle ajándékot is vettem, magamnak színes kendőket (ilyet anyósom is kapott), anyukámnak legyezőt, ezen kívül kollegáknak tollakat arab köves stílusban, meg még hűtőmágneseket, képeslapokat stb.

  

Frederico Garcia Lorca park és emlékmúzeum – itt tartózkodott a nyarak során Lorca, mintegy nyári rezidenciaként funkcionált. Benn nem lehetett fotózni, úgyhogy csak külső képeim vannak. Csodás park veszi körül a házat, tele pálmákkal, illatos rózsákkal és egyéb szépséges virágokkal.

A szállásunk, az Aben Humeya hotel a központi részen található, viszonylag közel van minden hozzá. Kényelmes, kétágyas szobát kaptunk erre a 7 éjszakára, és egy kivételével – amikor a kollegákkal közös ünnepi vacsorát, a rákos-kagylós paellát viszontláttam és az epém kész volt – kellemeseket aludtunk. A szobaasszony minden nap megigazította az ágyat, de végtelenül precízen, pl. a hálóingemet, amit betettem a paplan alá, kitette az ágyra :)

 

Jardines del Triunfo – park a szállásunk közelében, szép szökőkutas (ez este ki van színesen világítva).

 

Épületek és séták Granadában – véletlenszerűen fotóztam többnyire a szép, stílusos épületeket és utcákat.

Spanyolországról… 1. rész.

Remek egy hetet tölthettünk el kollégáimmal együtt Granadában, erről szeretnék most beszámolni.

Október 24-én hajnali 4 órakor indultunk a gimi parkolójából, miután Helgusom és Karesz eljöttek értem Komlósra. Ezúton is köszönöm nekik! Nagy pakkom volt, figyelnem kellett bizony arra, hogy ne lépjem túl a 23 kilós súlyhatárt. Egy kisbusz vitt bennünket Bécsbe a reptérre, ahová kb. fél 10-kor már meg is érkezett kis csapatunk. Voltak ködösebb útszakaszok is, de alapvetően simán megérkeztünk.

A repülőtéren volt tehát még kb. 3 óránk az indulásig, online be voltunk csekkolva, úgyhogy ezzel se telt az idő. Kicsit nehezen, de végül mégis elérkezett az indulás ideje. Először a tranzitváróban figyeltük, hogyan “parkolnak” be a repülők sorban, hogyan kötik össze az ajtaját a “kukaccal”, amin keresztül beszállhatunk.

Aztán megérkezett végre a mi repülőnk is (mind a 4 alkalommal hasonló, Ibéria légitársaság által üzemeltetett géppel repültünk):

Aztán felszálltunk… minden alkalommal csodálatos élmény volt, amikor begyorsult a repülő és egyszer csak felemelkedett a földről… nagyon-nagyon élveztem és igyekeztem minden percét átérezni és örömmel tölteni. A Bécs-Madrid út durván 3 órás, a Madrid-Granada pedig 1 órás repülést jelentett. Mindegyik sima út volt, egyedül a visszafele jövetben Madrid és Bécs között kerültünk több alkalommal is légörvénybe, de elmondhatom, én jól viseltem – ellentétben egyik kolleganőmmel, aki nem kicsit lett rosszul. Csodaszép volt például a felhők felett a naplemente, vagy a térképszerű táj, akár a hihetetlenül kék égbolt… csak csodáltam és csodáltam, mint egy kisgyermek…

Granadában több középiskolát is felkerestünk; megnéztük, hogy náluk Spanyolországban milyen a szakképzés rendszere, kapcsolatokat építettünk, órákat látogattunk, kollegákkal ismerkedtünk – és szabad időnkben sokat sétáltunk, kirándultunk, műemlékeket tekintettünk meg, elbuszoztunk Córdobába, jókat nevettünk, sangriáztunk, gasztronómiai kalandokban vettünk részt, miközben az angolom fejlődött és a spanyol nyelv szépségeiben is gyönyörködhettünk.