2009. január 17., szombat

A helyzet nem reménytelen

Legutóbbi bejelentkezésünk óta nagy csoda nem történt. Minden zajlik a maga megszokott menetében.

Ami azonban mindenképpen említésre érdemes, hogy Gabi ha nem is elképesztő mennyiségeket (10-20 gramm), de folyamatosan tud szoptatni. Ez azért érdekes, mert Jázmin nem volt hajlandó már a kórházban sem igazán szopni. A szoptatást nagy mértékben segíti (és ez itt a reklám helye) az AVENT bimbóvédő, szóval aki hasonló cípőben jár, annak bátran tudjuk ajánlani.

Kírácska jól van, nem tüsszög, nem folyik az orra, a súlya továbbra is 4400-4450 gramm között van, szóval tartja a súlyát, talán minimálisat gyarapszik is.

Természetesen – magyar egészségügyről lévén szó – még senki nem tud semmi biztosat a hazatérés időpontjáról, de nagyon valószínűnek látszik a hétfő dél körüli időpont (szoptatás után). Ez jelenleg már csak Kírán múlik (és a professzoron, akit elérni talán nehezebb feladat, mint Attila sírját fellelni), hiszen Gabi sebe nagyon szépen gyógyul, viszonylag jól tud már mozogni. De, a “nevük elhallgatását kérő” nővérkékkel beszélt Gabi és ők is a hétfői nappal kecsegtetnek bennünket.

Nem lenne teljes ez a post, ha nem írnék arról is, hogy Jázmin a boldog és egyben büszke nővér szerepében tetszelegve, ugyancsak nagyon várja “anyát és Kírácskát – kis testvéremet” haza. A közös életérzés jegyében ezért édesanyjának ma őt is le kellett fényképezni a telefonjával, mivel Kíráról több kép is készült. Ugyanis a gyermekosztály egyik következménye, hogy fényképezőgépet nem tudunk bevinni. Viszont a hazatérést követően a mobiltelefonos képeket is igyekszünk minél hamarabb feltenni a blogba.

Egyenlőre ennyi. Üdv: kzs

Nem nagyon mertem reménykedni a hétfőben, mivel szombat-vasárnap csak ügyeletes orvos van, prof nincs. Szombaton Mónika szobatársam babája is lekerült, mert méhen belül elkapott egy fertőzést, amire a 37-38. héten szűrnek és írnak fel antibiotikumot (ez majd később nálunk is fontos momentum lesz). Kiderült, hogy a szülők tudta nélkül (!) már fenn is injekciózták, de további (infúziós) antibiotikumok miatt le kellett vinni. Ja, és merték ezt megemlíteni, hogy nem kellett volna velük is közölni az injekciózás tényét – mire lett nagy ribillió. No comment. De itt nem tudhatod, mi történik, míg nincs veled a Babócád – persze, a szükséges vizsgálatokat végezzék el, tegyék meg a szükséges intézkedéseket, de tájékoztassanak mindenről, ehhez talán jogod van szülőként, nem?? Orosházán az a trend, hogy NEM. És ez lett az Év kórháza Békés megyében, országosan meg a tizedik????? Ugyan már! Tisztelet a kivételnek persze, az aranyos nővérkéknek fenn a szülészeten (Szilvi, Kriszti főleg), meg lenn a gyermekosztályon a névkártya nélküli kedves őszhajú nővérkének, meg persze az orvosomnak, és a legtöbb kollégájának.

0 megjegyzés: