Végül a tervezett szemészet kimaradt. Hétfőn egész nap nem volt hangja a Muckónak, először azt hittük, csak sokat kiabált a gyerekekkel a gyüliben. Egyébként ez is igaz; eszméletlen, micsoda hangzavart csináltak. De nem – hétfő estére légzési nehézségei is lettek, mintha kruppos lett volna, össze volt szűkülve a légcsöve a kis Drágának. Egész éjszaka virrasztottam mellette, alig aludt szegénykém… Kedden tehát orvoshoz mentünk – de nem szemészhez –, aki megállapította, hogy az időjárás, a lég- és porszennyezettség együttesen járult hozzá az állapotához. Talán emiatt nem is fertőző, hiszen Kirikénket is féltem. Kaptunk antibiotikumot, péntekre már szinte teljesen jól is lett a csajszi, úgyhogy nem volt akadálya a szombati ünneplésnek. Én szintén kedden értem el a mélypontot – tiszta hurut lettem, de nem mentem dokihoz, hanem házi gyógymódokhoz, Neocitránhoz és orrsprayhez fordultam, és péntekre én is jól lettem. Apci a hét közepén kezdett panaszkodni, hogy szúr a melle; ő el is ment a háziorvoshoz, aki többféle cuccot is felírt neki, de aztán vasárnapig nem igazán lett jobban. Kirikénk hála Istennek, szinte makkegészséges, igazán stramm a csajszi, hogy ennyi göthös mellett így bírta :))))
Úgyhogy pénteken elhoztam a tortát, csodaszép lett és nagyon fincsi is. Sütöttünk a Muckóval islert csütörtökön, segített a csokikenésben és a lakás takarításában is, mert már sokkal jobban volt. Szombaton már jó reggel elkezdtem serénykedni, hogy mire megérkeznek az első vendégek, folyamatban legyen az ebéd. A karácsonyi sikeren felbuzdulva most is fokhagymakrémlevest készítettem, de ezúttal füstölt sajtot vettem hozzá – remek választásnak bizonyult, mert mindenkinek nagyon ízlett. Időtakarékosság miatt kész zsemlekockákat vásároltam, a tecsóban találtam viszonylag nagy mennyiséget viszonylag elfogadható áron és mint kiderült, fincsi ízben.
Másodiknak borsos (csontnélküli) karajszeleteket sütöttem hirtelen lisztben átforgatás után, majd utána lassan, tepsiben párolgattam tovább. Sűrű besamelt készítettem tejföllel, gombát összepároltam hagymával. Ezt tettem rá a kész karajszeletekre, majd rá még némi reszelt sajtot grilleztem hmmmm. Csirkemellfilé roládokat tekertem sajttal-sonkával, majd a hasonló nevű knorrszósszal sütöttem össze (ez Nagymuckó nagy kedvence). Aztán még némi zöldfűszeres csirkecombi is akadt, köretnek meg ananászos-kukoricás rizst és hullámos sültkrumplit rittyentettem. Meggy- és sárgabarackbefőttel kínáltam. A fogyasztásból ítélve ízlett mindenkinek :))
Először Maca nagynéném érkezett meg, majd Anyáék Anyósommal (aki némi lúldlábszállítmányt is hozott), végül végszóra Tesómék is. Kölcsönös ajándékosztás után ültettem asztalhoz vendégeinket, majd jóízűen megebédeltek. Én most inkább a háziasszony szerepében sürögtem-forogtam, hogy minden időben asztalra kerüljön a nyolc vendég számára. Képeket főleg Tatta készített, úgyhogy azok majd később kerülnek át hozzánk, természetesen készülnek újabb oldalak is belőlük! Ebéd után közös játék, beszélgetés következett, úgyhogy nagyon kellemesen telt el a délután is. Kaptak a lányok szebbnél szebb ruhákat, Muckó hajbavalókat is, a kis Drágáim csupa boldogságok voltak (egyébként feldíszítettem nekik a konyhát, voltak lufik meg Happy birthday felirat is). A nagyszülői különítmény előbb távozott, Tesómék még maradtak kicsit tovább, rendbe tettük a konyhát, visszaállítottuk az eredeti állapotokat. Végül aztán ők is elindultak… szép, szeretetteljes nap volt!
Ekkor még úgy tűnt, hogy mindannyian megyünk másnap Csabára gyülibe. De Poci az éjszaka rosszabbul lett; úgyhogy reggel el kellett döntenem, mivel megyek: busszal vagy autóval? Végül a kocsi mellett voksoltam, mert a busz túl hamar indult és este is hamarabb kellett volna eljönnöm a próbáról. Úgyhogy ezúttal én képviseltem csak kis családom; a hangom szinte 100%-os volt, tehát simán tudtam szolgálni és a délutáni próba – a remek vendéglátás után Jánoséknál – szintén csodásan sikerült. A jövő héten reménység szerint ismét teljes létszámmal tudunk menni – nagyon hiányoztak a csajszik és Poci is természetesen. Muckó szinte a nyakamba ugrott, ahogy hazaértem. Egyébként az út tiszta izgalom volt, csak hogy ne unatkozzam; odafelé vagy húsz fiú- és lányfácán randizott egyszerre (!) az út közepén, ahol később egy róka sétálgatott át. Visszafelé pedig akkora volt a köd, hogy majd’ kigúvadt a szemem, mire hazaértem. De akkor is megérte, és szerencsés volt az utam!
Néhány régebbi fotó feldolgozása következik clustertömegekkel a végére. Ez Welcome to the world papírból (dawn in skip design) és Binty’s Just Breathe clusterből készült:
Ii Winternights készletéből (természetesen gyerekpezsgő van a képen :)
Blue snowflake papír (SB Bells on bobtails kit) + ScrapElf clusterje Gömbiről, a hókutyáról :)
