Útinapló: 5. nap.

2010. július 13. – kedd

Ezen a napon egy újabb igen szépnek ígérkező tengerpartot: Rogoznicát vettük célba, ami Marinától nagyjából 10 km távolságra helyezkedik el.

Amint megérkeztünk, egy körforgalomhoz jutottunk, ahol először bal oldalra hajtottunk ki, de egyáltalán nem találkoztunk azzal a gyönyörű kilátással, amiről a különböző fórumokon áradoztak egyesek. Csak betonozott, randa beach volt. Ezután felkerestük a helyi turisztikai irodát, de igazából különösebben sok értelmeset nem tudtak mondani, ezért a már említett körforgalomban megkíséreltük a jobb oldali lehajtást is, itt azonban a hajókikötő van, a Marina Frapa, egy icipici strand után, szóval ez sem nyert.

A fenti esetnek két igen fontos tanulsága van. Egyrészt a fórumokra sem lehet száz százalékosan alapozni. Lehet, hogy van egy másik Rogoznica is Horváthonban? A másik fontos megtapasztalásunk az volt, hogy bizony horvát testvéreink egyáltalán nem beszélnek általában idegen nyelvet, ha mégis, azt is csak nagyon töredékesen (ebből a szempontból a mi szállásadónk pozitív kivétel, mert folyékonyan beszél angolul). Persze, ez valahol érthető, hiszen a rendszámok alapján horvátok, szlovákok, lengyelek és hozzájuk hasonló szláv nemzetek képviselői voltak igen nagy számban, elvétve néhány német, olasz és persze magyar.

Meg kell mondanom, kissé felszaladt a vércukorszintünk, de úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk kárba veszni ezt a szép napot, irány a vissza és a Marinától 6 km-re lévő Vinisce lesz az új célpont. Vinisce lényegében a Marina melletti egyik hegy mögött található; egy rendkívül sekély és lassan mélyülő védett öböllel rendelkezik.

Vinisce egyáltalán nem bizonyult rossz döntésnek! Az út közvetlenül a tengerpart mellett halad, úgyhogy itt le is parkoltunk (ingyen) és a kipakolás után be is mentünk a vízbe.

Ebédre a helyi étterem kínálkozott megfelelő választásnak – és nem is csalódtunk. Finom tengeri sült halat, különféle húsokat és nagyon finom salátát kaptunk teljesen korrekt áron. Az ebéd után még egy kis fagylaltozás is belefért.

Vinisce egyetlen szépséghibája, hogy az odavezető út nagyon szerpentines, ráadásul időnként hihetetlenül keskeny, de erről horvát testvéreink néha úgy tűnik, hogy említést sem vesznek. Azért Zsolti ügyes sofőrnek bizonyult most is.