Útinapló: 4. nap.

2010. július 12. – hétfő

Vasárnap este még nagyon komolyan kérdéses volt, hogy hétfőn megyünk-e a Krka Nemzeti Parkba, vagy csak kedden, mert rettenetesen el volt Zsolti fáradva. Azonban egy kiadós alvást követően semmi akadálya nem volt, hogy az eredeti tervet tartva hétfőn menjünk ide el.

Az úton nem volt semmi különösebb, Sibeniken keresztül kellett mennünk, közben volt két alagút, amit persze a gyerekek nagyon élveztek. Maris (a GPS) természetesen most sem volt igazából a helyzet magaslatán, ezért inkább a Gabi által kinyomtatott útitervet és a táblákat követtük. Ez utóbbiakra egyébként tényleg nem lehet panasz, mert már 50 kilométerrel (!) a Krka előtt öles nagy tábla jelezte, hogy erre kell haladni.

Miután leparkoltunk az ingyenes parkolóban és a nem annyira ingyenes WC-t (5 kuna/fő) is felkerestük, megvettük a belépőjegyet (95 kuna/felnőtt, babáknak ingyenes), felszálltunk a buszra, ami a gyalogút elejéhez szállított bennünket.

A buszozás nem tartott tovább 10 percnél, ám annál izgalmasabb volt. Egyfelől Kíra még talán soha nem ült buszon, úgyhogy nagyon komolyan nézegetett és roppant módon tetszett neki, hogy a felnőttekhez hasonlóan nem a szülei ölében ül, hanem a széken üldögélhet. Jázmin gyönyörködött a tájban, folyamatosan hallgathattuk, ahogy elragadtatva ismételgeti: „csodálatos”. Továbbá izgalmassá tette az utat, hogy visszafelé is jöttek buszok, autók, de az út láthatóan nem kétirányú forgalomra lett annak idején tervezve, ezért a sofőröknek nagyon erősen „centizgetni” kellett. Végül aztán szerencsésen megérkeztünk.

A leszállást és az ivást követően fel lett Zsolti szerszámozva: kenguruban Kíra, hátán a hátizsák, majd kezében a fürdéshez szükséges dolgokat tartalmazó szatyor. Ezen kívül Jázmin kezét is igyekezett fogni, hogy Nuszi csodálatosabbnál csodálatosabb képeket tudjon készíteni.

Maga a gyalogút nem különösebben megterhelő, lényegében keresztben lerakott deszkákon lépked az ember, illetve néhány helyen, ahol ez még nem készült el, a fák gyökerei között kell előrehaladni, de átlagos terhelés (tehát ha például nem visz az ember egy kisgyermeket) mellett ez egyáltalán nem teljesíthetetlen.

Maga a Park nagyon szép, sok kis apró vízesés van a gyalogút alatt, mellett. Ami még „csodálatos”, hogy a kristálytiszta vízben a halak nyüzsögnek. Jázmin szerint ahol kisebb halak voltak, ott halóvoda van biztosan, ahol pedig táncoltak a halak (árral szemben úsztak), ott pedig valamilyen ünnepségre készülhetnek és a táncot gyakorolják. Bárhogyan is, az biztos, hogy nagyon szép és kellemes volt ez a nagyjából 2,5 km gyalogtúra.

A gyalogút végén a nagy vízesésénél lemálháztunk, és bementünk a többiekhez hasonlóan a kristálytiszta vízbe. Meglepő, de nem volt jéghideg, pedig az ember egy ilyen helyen ezt várná. Ami már inkább meglepő volt, hogy mennyire erős a víz sodrása. Gyakorlatilag Jázmin saját erőből nem tudott volna eljutni a folyó közepén levő pihenőhelyre, ha csak nem segít neki egy horvát fiatalember. Mindez persze nem akadályozta meg, hogy az egyik úszócipőjét elhagyja. Úgy tűnik, hogy minden tengerparti nyaralás során szinte szükségszerű, hogy Jázmin az egyik úszócipőjét “elvigye a csúnya víz” (klasszikus mondás még Porecsről, ahol szintén így esett az eset) :)) Nem baj, előrelátó szülő két úszócipőt csomagol eleve :) úgyhogy nem volt gond.

A fürdést követően kikötöttünk, és a helyi élelmezési lehetőségeket felmérve vettünk hot-dogot és hamburgert, illetve palacsintákat. Az evést követően újra felcuccoltunk (Kíra, hátizsák, szatyor) és folytattuk az utat. Ugyanis nagyon remekül van kialakítva a turista út olyan módon, hogy lényegében egy nagy kört járunk be, aminek a közepén van a fürdés helyszínéül szolgáló vízesés.

 

Miután megérkeztünk a kiindulási ponthoz, megvártuk a következő buszt és nagy lendülettel visszatértünk a bejárathoz.

Visszafelé úton megálltunk Sibenikben a helyi Konzum hipermarketben, ahol kicsit vásároltunk, majd hazatértünk. Délután még pancsoltunk egy nagyot Marinán, nagyon jó volt megintcsak a víz, a lányok szokásos módon játszottak, Kiri haverkodott egy más nemzetiségű (horvát vagy lengyel) kisfiúval, aki adott neki a mogyorós pukijából. Szuper nap volt!