Megjártuk először is ugye Szegedet szerencsésen. Oda is találtam (zárva a rakpart ugyanis), a klinikához közeli parkolóhelyet is találtam, sms-ben sikeredett is parkolójegyet vennem, majd olyan fél 11 fele le is csüccsentünk várakozni. Nem is kellett túl sokat: szólítottak bennünket! Kirikém elkápráztatta a professzor urat és az asszisztensnőt egyaránt: rögtön belopta magát a szívükbe. Megállapították, hogy továbbra is várnunk kell – ha majd elkezd beszélni, látszik igazán, hogy mennyire is zavarja a hasadék. Addig is nyugodjunk meg, még kétévesen sem késő a műtét, sőt. Mivel nincsenek sem visszatérő fülbajaink, sem egyéb betegségeink, valószínűleg összességében nagyobb áldozat lenne a műtét (ami nem valami kis beavatkozás, ahogy sejtettük), mint ha egyelőre nem teszünk semmit. Úgyhogy ezzel az elhatározással hagyhattuk el a vizsgálót, miután megegyeztünk, hogy fél év múlva újabb kontroll…
Pénteken voltam benn a gimiben (miután végiglátogattam a fodrászt és a körmösöm – kaptam szép szőke csíkokat a hajamba és egy szép új műalkotást a kacsóimra), Helgusom szeretett volna beszélni velem. Felajánlott egy lehetőséget: TÁMOP pályázat keretében lehetne angol szakmai nyelvet tanulni – 3 hét Budapest, majd 1 hét szünet után 3 hét Anglia… hááááááááááááááát, végül is nekem van a legtöbb és a legkisebb gyerekem a munkaközösségben, úgyhogy én aztán marhááááááááááááára ráérek… hehehehe, március elején lesz egy válogatás Szegeden, oda lehet, hogy elmegyek, de hogy utána mi lesz????? Bele se merek gondolni; mindenesetre Zs nagyon támogatná, mert ilyen lehetőség nem gyakran adódik az ember számára… ősszel egyébként pedig (az is pályázat lenne), lehet, hogy Spanyolországba megyünk tanulmányútra, de az csupán egy hét lenne, nem ilyen sok, mint ez. Úgyhogy csupa izgalom az élet.
Vasárnap pedig alles családostul mentünk ezúttal Csabára – a Dédinél és Maca mamánál (ahogy Muckó hívja) töltötték a délelőttöt a csemeték mindannyiójuk nagy-nagy örömére. Mi – már mondanom sem kell – frenetikus alkalmon vehettünk megintcsak részt - most Jani tanított igen-igen meggyőzően és felszabadultan, előtte-utána remek volt a dicsi, melyhez szerény személyem is hozzájárulhatott. Azután egy tesó házaspárhoz voltunk hivatalosak ebédre, majd pedig a szokásos dicsipróba következett. Ennek második felén az én drága kis aprónépeim is ott voltak, annyira édes és jó babaként viselkedtek, figyeltek, táncoltak és élvezték a zenét – és Kirikém hatalmas, csodálkozó szemekkel nézte Anyuciját, ahogy énekelt… Szeretlek Benneteket!!!
Friss alkotások a végére – ez a Jady Day Studio Happy Mommy kitjéből készült, Wild and crazhe clusterrel:
Allacik oldaláról lifteltem némi módosítással, melyet a Pink nevű freebie készletből készítettem:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése