A mai napon – miközben a rengeteg sarat próbáltuk valahogy elegyengetni az udvaron, mert már alig lehet be-ki állni, borzalmasan fel van ázva minden, az utcáról ne is beszéljünk – fánksütésre vetemedtem. Ez annál is inkább érdekes, mert mióta együtt vagyunk Poccal, ami relatíve sok farsangot is magában foglal, talán ha egyszer próbálkoztam az igazi fánksütéssel és nem voltak valami jó tapasztalataim. Most – immár érettnek éreztem magam a feladatra, s mivel tudom, torták, kenyér és kifli sütésében profi vagyok (hehe), próbálkozom az igazi, nagymamám által mesteri szinten művelt, szalagos fánk megsütésével. Persze, a modern technikát segítségül hívtam: a kenyérsütő dagasztotta és kelesztette első körben a simán beledobált alapanyagokat csodásra. Csak a tejet és a margarint olvasztottam kissé fel, s tudva, hogy a fánké a legkényesebb kelt tészta (legalábbis a Horváth Ilona-féle szakácskönyv szerint), én egy valahonnan netről begyűjtött recepttel próbálkoztam, ami tuti sikert ígért. És valóban… Nagyon büszke vagyok magamra, mert hatalmas, csodálatosan szalagos, belül eszméletlen puha-hálós-hólyagos, kívül lágyan ropogós lett… a család csak úgy falta… Muckó egyfolytában dicsért és alig akart (gulyás)levest enni előtte, hogy maradjon több hely a pocijában… Apci szerint is olyan lett, mint a nagykönyvben meg van írva…
De lássuk a képi bizonyítékokat, hiszen messziről jött ember… hmmm….
Ilyen szépen megkeltek:
És ilyen széppé sültek ki:
Azok a bizonyos szalagok:
A kis segítségem:
És a másik, akinek nagyon ízlett élete első fánkja:
Ha te is szeretnél ilyen elronthatatlan finomságot, íme a recept.
Hozzávalók:
3 dkg élesztő (nekem egy csomag instant volt, most azt leltem itthon)
3 dl tej (megmelegítettem)
6 dkg vaj (margarin volt és kicsit felolvasztottam)
5 tojássárga
2 ek. cukor
1 ek. rum (ez kimaradt, mert nincs is itthon, meg a gyerekek miatt)
50 dkg liszt
csipet só
Szóval én mindezt bedobáltam a kenyérsütőbe, és a szokásos 1.50-es programmal dagasztottam, kelesztettem. Akinek nincs ilyen, annak marad a kézi erő… Apró hólyagosnak kell lennie, akkor jó (ez nem az én világom, sajna).
Aztán lisztezett deszkára borítottam, kezemmel ellapítottam olyan ujjnyi vastagra, kiszaggattam és még félórát kelesztettem (ebből háromnegyed lett, mert az udvarrendezés elhúzódott, de nem ártott a tésztának). A kedvenc nagy, fedős Tefalomban sütöttem, mérhetetlen sok, meleg olajban (nem szabad túl forróban, mert akkor nem sül át). Az első felét fedővel kell, és amikor beleteszem, figyelni kell rá, hogy az legyen alul, ami a deszkán is volt, plusz egy kicsit benyomogattam a közepét alul a lekvártartó lyuknak:) . Fordítás után már nem kell rá a fedő. Papírtörölközőre kiszedegettem és a Muckó porcukrozta, mint a mellékelt fotón is látható. Alig maradt belőle uzsira, úgyhogy nagy étvágyú 3,5 fős családnak való az adag :))))
A hagyományoknak megfelelően first minute foglaltunk idén is szállást: ezúttal júliusban Dalmácia, azon belül is Marina lesz a cél.
Ebben az apartmanban fogunk lakni:
És ilyen lesz a kilátás :D:
Már alig várjuk… remek a part, a közelben csodaszép látnivalók, pl. a Krka vízesés és Trogir… hmmmm…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése