Az utóbbi napok elég mozgalmasan teltek: voltak megint látogatóink, ezúttal (ismét) Zsolti egyik volt kolléganője és kedves családja jártak nálunk. Jól elbeszélgettünk, nekik is van (két nagyobb mellett) egy kisgyermekük, úgyhogy hasonlóak a problémáink.
Csütörtökön cirkuszban voltunk – Mucu már régóta vágyódott, és úgy éreztem, itt az ideje, hogy végig tudjon ülni egy kétórás műsort viszonylag nyugton. Hát nehezen sikerült, viszont hatalmas élmény volt. Bevallom őszintén, én szinte jobban élveztem az egészet, újra visszatérhettem a gyerekkorba, amikor minket is tesómmal sokszor vittek Anyukámék cirkuszba. Felnőtt fejjel is újra ott volt az a bizonyos “fíling”, hiszen a műsor igen színvonalasra sikeredett. Máskor is szívesen elmegyek a lányommal, később majd lányaimmal. Kifejezetten velem szeretett volna most menni, ami nagyon jól esett és egyfajta anyáknapi ajándéknak is felfogtam – az óvodait követően, mikor is könnyeimmel küszködve hallgattam egy iszonyat hosszú és nehéz verset, amiből megmaradt, hogy “ébresztem a szívem, forróbban dobogjon, az én édesanyám mindig mosolyogjon…”, valamint az “orgona ágát” az én kis Drágám előadásában. Hát igen, ilyen jó Anyának lenni! Készítettek az óvónénik egy tablót, melyre felírták, hogy melyik gyermek miért szereti az anyukáját. Mucusom azt mondta, azért, mert “Szép.” illetve mert “Nagyon kedves.” Hát megzabáltam ott azonnal!
Pénteken a május elsejék hagyományait követve Bogárzóztunk, ahol Mucu végigjárta az összes neki való hintát, vonatot, ugrálóvárat több körben. Kinn ebédeltünk remek hangulatban, ott volt Ági Mama és Tata, illetve Maca is. Nagyon jól éreztük magunkat, a büszke nagyszülők és szülők szerepében tetszelegvén. Mivel végre Apa is velünk szórakozott, az elmúlt években mindig a vizsgái miatt kihagyta, de ezúttal nem. Ennek én borzasztóan örültem és persze a Lányok is! Találkozunk több ismerőssel, a körmösömmel egy üzletben lévő kedves fodrásszal, Anitával (ja, megcsináltattam a héten a körmeimet is végre!!!!), és kedves gyermekemmel a gimiből, Csillivel és szüleivel. Persze mindenki kukkantgatta a bébicit.
Bébici a héten rosszalkodott, mivel összeszedett valami bacit, ami azt eredményezte, hogy minden egyes pelusban volt termés – kezdetben nem is kevés. Ez ugye aggasztó a nagy folyadékvesztés miatt, féltem, hogy kiszárad. Persze mikor történik mindez? Murphy törvénye szerint természetesen a háromnapos hétvége alatt – hála Istennek, nagyon aranyos a gyermekorvosunk, úgyhogy felhívtam telefonon és soron kívül fogadott minket szombaton. Megnyugtatott, hogy mivel mi nem kaptuk el, valószínűleg nem fertőző, és mivel jól eszik továbbra is, nem hány és nem lázas, így biztos nem szárad ki. Kaptunk gyógyszereket és végre nyugodt volt az éjszakánk (pénteken éjjel ugyanis alig tudtam aludni, folyton néztem, hogy van, Kircsi is nyugtalan volt, három óránként kért enni és a pocija is fájt). Ma már jobban van sokkal, végre két pelusunk is termés nélküli volt. Kedden majd visszamegyünk ellenőrzésre.
Alkottam is ma egy picit, még vannak hátralékaim, amiket holnap szeretnék megcsinálni (pl. majális).
Ez a cirkuszról készült, sokféle anyagból:
- papírok: Fei-fei’s Stuff Circus
- keret: Joni Gray Basic Boy
- glitter: At the zoo by Rebecca
- tépés: Steph’s Torn Paper Overlay
- a taget elfelejtettem felírni :)
Didó Anya gyorslapjából az egyik anyák napi emlékoldal:
A másik pedig három generációról, nagyszülő-szülő-gyermekekről (Digital Arts Cafe A-liya For Mommy With love QP):
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése