Mérce, coca, Mikulás

Végre valahára – miután hétfőn a védőnénik továbbképzésen voltak, kedden pedig tájfun fújt és gyanúsan sötét volt az ég – szerdán eljutottunk a mércére. Elég sokan érezték úgy, hogy aznap kell menniük, de aztán csak sorra kerültünk, és örömmel tapasztaltam, hogy Kirikénk szépen fejlődvén 8.800 grammos és 71 centis lett. Meg is dicsért bennünket a védőnéni, hogy ehhez a magassághoz még egy kicsit sok is a súly, úgyhogy ne aggódjunk, hogy apró a bébi. Még utána is néztem, hogy anno Mucusunk nem is volt ekkora (picit még karcsúbb volt a dereka :)))). Hát így állunk mi…

Azután voltunk cocavágáson tegnap, Tesómék vágtak Csabán. Apci nem tudott jönni, mert eléggé göthös, de mi a csajokkal igen. Sokra nem mentek velünk :), de a mosogató-, főző- és zöldségpucoló csapatot tudtam erősíteni. Ezen kívül jól elcsevegtünk, a gyerekek (és mi is) kaptunk egy halom ajándékot (pl. az új Adrien CD-t, jajjjj de örülök neki!!!!) meg húsfélét (megjött a csabai és fehérvári mikulás is), illetve jártam a Müllerben, hogy megvegyem a Muckó két ajándékát (de egyik sem volt éppen készleten, meg kellett rendelni és talán jövő vasárnap átvehetjük).

Itthon is járt a Mikulás, én fogtam Kirikémet a karomban, Apcika pedig fotózott természetesen. Muckóka énekelt neki egy dalt és nagy boldogan vette át tőle az ajándékokat. Ez a hét kész édességdömping; alig tudom meggyőzni a gyermeket, hogy nem egyszerre esszük meg a kb. 200 db mikulást és a rengeteg szalon- és gumicukrot, zselét stb. Holnap próbálok készíteni erről is albumoldalakat, meg vannak még elmaradásaim. Folyamatban van a fotókönyv összeállítása is; max. 10 napom van még, hogyha karácsonyra azt szeretném, hogy készen legyen. A koncepcióm az lett végül is, hogy a blogbejegyzésekkel kiegészítem a szkrepoldalakat, és így 2009 krónikája lesz – ha sikerül. Nagyon szeretném.

Néhány friss kép:

Muckó a héten kétszer is benn aludt – egyszer egyik, másszor a másik Mamánál. Természetesen Orosházán is találkozott a Mikulással, nagy-nagy örömére.

Apci rengeteget dolgozott, sok-sok túlórával, volt, hogy éjszakázott is. Én is sokat korrepetáltam ismét, a jövő hétre is rendesen be vagyok táblázva. Munkánk jól megérdemelt gyümölcseként így vettünk egy szép új monitort, mert a régi igencsak a végét járta már – csodaszép és hatalmas (kicsit még szokatlan is a 22 col). Ezen aztán öröm az alkotás!

És végül: megvolt a “debütálásunk” a csabai szabker gyüliben a múlt vasárnap – Pocikám prédikált nagy-nagy sikerrel, én pedig részt vettem a dicséret próbáján (János pásztor annyira dicsérte a hangom, hogy már-már zavarba jöttem). Úgyhogy kölcsönösen örömet és boldogságot jelent nekünk egy az egymásratalálás. Kisjázminkánk szerepelni fog a karácsonyi műsorban a gyerekekkel, én pedig jövő vasárnap “élesben” is beállok a dicsőítésbe. Hálásak vagyunk nagyon!