Az elmúlt héten a mércén végre megnyugodhattam, hiszen ha nem is turbósebességgel, de csak beindult a gyarapodásunk: immár 5.070 grammosak vagyunk! Remélem, ezt meg is tartjuk a jövőben is. Annál is inkább, mert kiderült a lassú gyarapodás egyik oka, bár véletlenül és nagy szerencse is kellett hozzá. Szóval úgy néz ki, szájpadhasadékunk van – kb. 1 centis hosszúságban. Ezért most csütörtökön mennünk kell Szegedre a gyermekklinikára, azon belül is a gyermeksebészetre, ahol megtekintik, és ha szükséges, lépnek. Tehát emiatt volt-van a viszonylag sok bukta és a későbbi beszédfejlődésben is gondok lehetnek. Mindenesetre kíváncsian várom a vizsgálatot…
Mucu is megbetegedett sajnos – öröm az ürömben, hogy nem vészes, bár ilyen csúnyán egy éve nem köhögött, és ugye már egy éve nem volt beteg sem. Úgyhogy elő kellett venni a régi puffokat (alig találtam meg a babyhalert, nem volt rá ugye szükség sokáig), a cseppeket és kapott bizony antibiotikumot is. Ma voltunk ellenőrzésen, még egy orrsprével rásegítünk a zöld ragacsok eltűnéséhez az orrocskájából. Tavaszi szünet után mehet is oviba.
Nagyon élvezzük egyébként a szuper tavaszi időt, a napsütést, minden délben – ha itthon vagyunk, ha nem – kinn tölt néhány órát Kircsi a levegőn, isteni jókat alukál, ezek után pedig isteni jókat eszeget. :)))
Elkezdődtek a babalátogatások is: szombaton Böbike, Zsolti volt főnökasszonya jött el (még itt Komlóson dolgoztak együtt a hivatalban), ma Ancika néni jött át a szomszédból, tegnap pedig a gimis kolléganőimet fogadhattuk. Holnap az osztályom néhány tagja teszi tiszteletét szerény hajlékunkban – úgyhogy változatosan telnek a napok. Mucu nagyon el van kényeztetve, mert mindenki hoz neki édességet, nagyon figyelmesek a vendégek. Alig tudom szemmel tartani, hogy ne faljon fel egy vagon raffaellót vagy egy tábla tejcsokit együltében. Képes kicselezni a kis huncut.
Ma jártunk benn a gimiben is, összekötve a kellemeset a hasznossal, nagyon tetszett mindenkinek Kircsi baba, aki nagy kegyesen – bár eléggé válogatva – osztogatta édes kis mosolyát.
És most a könnyekről: el vagyok keseredve (bár Poci szerint még nem kellene, hiszen a részleteket nem tudni), és nagyon rosszul érint az, hogy ha bevezetik a gyed egy éves maximálását, muszáj lesz visszamennem a csöpet gyerek mellől dolgozni. Igazságtalannak és lelketlennek tartom ezt a hirtelen változtatást a szabályozásban, annál is inkább, mert nem nézi a kutya se, hogy nem 12 évesen az iskolapadból mentem szülni, hanem igenis lassan 12 évnyi munkaviszonyom lesz. Ez miért nem méltányolják? Nem érdemlek annyit, hogy legalább másfél-kétéves koráig itthon legyek a babámmal? Mert ugye az egyik verzió úgyis az lett volna, hogy szeptembertől dolgozom, nem januártól. Az természetesn szóba se jöhet, hogy gyes mellett itthon maradjak – ezt a luxust mi nem engedhetjük meg magunknak. Tehát a terv dugába látszik dőlni – ezért törött el a mécses. Persze, tudom, örülnöm kéne, hogy van munkahelyem, bár ez a mai világban egyáltalán nem 100%-os sajnos, és nem azon siránkoznom, hogy dolgoznom kell. Tudom, és mégis… a szívem szakad meg, hiszen még alig indul el, máris bölcsibe kell adnom – ja, feltéve, ha lesz hely…
Picit alkottam is azért, a hétvégén egy áprilisi desktop csere történt, íme (Laurie’s Scraps April Desktop):
Majd pedig ma alvósbabánk képeiből (Sleepyhead Kit by Mommyscraps, Beckyscrap Alpha):
És egyet Mucu hercegnőről is (Butterfly Princess elements by Mommyscrap):
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése