Érdekes…

… és kissé bizarr napokon vagyunk túl. Kezdtem én a múlt hét szerdán, találkoztam egy darázzsal, amikor a vadi új padlásajtónkat akartam volna visszaterelni a helyére. Nekem jött a vadállat, ami nem lenne túl nagy baj, ha nem volnék picit allergiás a csípésre. A jobb szemem alatt talált el, még jó, hogy kapaszkodtam a létrában és nem estem le… Kb. 10 percen belül már feldagadt a szemem alatt szépen. Azért megfőztem az ebédet a gyerekeknek, s mivel a délelőtti rendelést már nem értem volna el, hiszen olyan 11 körül esett meg a “randevú”, a délutáni, 13 órait céloztam meg. Riadóztattam Ancika nénit a szomszédból, hogy vigyázzon a lányokra, én meg nagy vidáman – ekkor már fél szemmel – elvezettem a dokihoz. Előtte még legurítottam persze egy adag kalciumot, de köbö mint halottnak a csók volt a helyzetemben. A rendelőben úgy néztek rám, mint a.) vagy egy ufóra; b.) vagy mint akit összevert az Ura. Izgis volt kivárnom, hogy bejussak, fakultatíve választhattam egy szurit, amiről a köztudottan abszurd humorú orvosom megjegyezte, hogy úgysem ér semmit… köszike… úgyhogy azt nem kértem. Inkább felírt kapszulát, szemcseppet, krémet… a recepttel átvágtattam a gyógyszertárba, ahol szintén össznépi látványosság voltam, hiszen ekkorra már a szemhéjam és a fél arcom is feldagadt. Ki se kellett fizetnem a gyógyszert, azonnal biztattak, hogy vegyem be máris hehe. Jól nézhettem ki… Az éjszakát fájdalomcsillapítóval egész jól átvészeltem. Reggelre a felső ajkam is feldagadt, most már tudom, milyen lenne, ha feltöltetném… na inkább nem… olyan igazi Geronazzo Máriás stílusom volt, de komolyan… nem tudtam beszélni, enni (az előbbinek Zs, az utóbbinak én örültem). Kb. 3 nap kellett, mire kinéztem valahogy; de most, egy hét után még mindig csúnya nagyon a csípés helye. Erről ennyit. Ja még annyit, hogy Kirikém nem kapta el a Muckótól ezt a nyavalyát és remekül van, táncol és énekel jelenleg is itt a gép mellett, ahogy hallgatom a zenét.

Muckó megkezdte közben az úszótanfolyamot, ami elég jól alakult a kis Drágámnak. Mondjuk az is érdekes volt, hogy a fedett uszodában, borús időben napszemüvegben voltam a már fent említett okok miatt… hihi… de miattam nem dőlt dugába az úszástanulás. Ezúttal egy másik oktatóhoz kerültünk, Zsuzsika nénihez, egy már egy hete járó csoporthoz csatlakoztunk. Első nap úgy tűnt, hogy nem tud semmit a Mucu, de aztán úgy belejött, hogy csuda. Szép karrierjét félbetörte az, hogy szombaton egy hasmenéssel kezdve, vasárnap hányással és lázzal folytatva, jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll a lelkem… Ma már egész jól volt, láztalan, nagyon élénk… viszont úszni nem mehetünk, illetve már nem is szeretnénk, nehogy visszaessen és akkor betegen mehetünk nyaralni a jövő héten… mert igen, a jövő héten induláááás! Hihetetlen, de igaz… már összeállítottam a programtervezetet, szép helyek, strandok, látnivalók vannak a környéken. Csak győzzük bejárni a felét…

Sajna szkreppelni nem tudtam, egyrészt a már ecsetelt okok miatt, másrészt nem igazán volt ihletem, pedig Anyáék átküldték a kocsonyai strandos fotókat és azt még Marina előtt fel kellene dolgozni. Egyébként, úgy tűnik, jó időnk lesz, ha hihetünk az időjósoknak… ezen a lapon szoktam nézni az előrejelzést: http://idojaras.wmaps.hu/horvatorszag/marina

Talán az időjárás is észreveszi végre, hogy NYÁR van! Ideje lenne! Egy kis napfénycsalogató, igazi nyárias, happy song az egyik kedvenc előadómtól a végére: