Végre itt az igazi, nyári idő! Azt hiszem, erre várt már mindenki – na most aztán meg is kaptuk. :) Kicsit túlságosan is meleg van, ezt tapasztalhatjuk, nap közben nem kívánkozunk ki túlságosan, csak ha muszáj. Kirim feszt szökne ki, alig bírom benn tartóztatni, hiszen féltem. De ha megyek ki teregetni, azonnal oson utánam ezerrel és nem győzöm naptejezni, kalapot a fejére tenni, ilyesmik. A héten pancsizást is rendeztünk; a régi kagyló homokozó-medence rendbe tétele után jó kis langyos vízben játszadoztak a csajszik, persze, szigorúan 3 után és viszonylagos árnyékban. Az ekkor készült képet tettem a júniusi desktopomra is, amely Amanda Heimanntól származik. Íme néhány fotó és a desktop.
Múlt vasárnap az egész család a Mecseki familyhez hivatalos volt ebédre. Ezúttal egy tejszínes-epres túrótortát készítettem ez alkalomból. Íme:
Eléggé pepecselős az elkészítése, de az íze mindenért kárpótol. A tésztája egy levegős vajas piskótaszerű valami. 15 dkg margarinból, 15 dkg cukorból és egy vaníliás cukorból habos masszát kevertem. Hozzáadtam 3 tojássárgáját, 15 dkg lisztet, 2 kávéskanál sütőport, 2 evőkanál tejet, majd végül a tojások felvert habját. Kerek kapcsos formában sütöttem meg, elég nagy lett, úgyhogy levágtam belőle, mert a végeredmény nem fért volna bele a formába. Lett így némi szombat délutáni csemege a családnak. :) Fél kiló túrót 10 dkg porcukorral és 2 csomag vaníliás cukorral összekevertem. Felfőzött 2,5 dkg zselatinnal összeforgattam. Fél liter Hulalát felvertem némi habfixálóval, majd a 2/3-át belekevertem a túrókrémbe. Eszméletlen fini lett.
A kihűlt tésztát visszatettem a tortaformába, a túrókrémet ráhalmoztam, ami már ekkor viszonylag szilárd volt, úgyhogy ment rá az eperke. Végül piros tortazselét tettem a tetejére és a maradék habbal díszítettem körül. Ajánlom mindenkinek, mert nagyon finom és szerintem más idénygyümölccsel, pl. őszibarackkal is elkészíthető biztosan.
Tegnap részt vettem Christine Caine alkalmon Budapesten. Ő az ausztrál Hillsong egyik vezetője, fantasztikus nő, aki kiválóan tud buzdítani és hatalmas bizonyság. Megérte elmenni a bődületes hőség ellenére, mert sok okos dolgot hallhattunk a vezetésről, a fiatalok bevonásáról, az ideális gyüliről. Ez volt a meghívó.
Közben ezerrel készülődünk Csokonyavisontára, a hétvégén ott töltünk 4 napot. Természetesen igyekszem sokat fotózni és utána alkotni is – amit mostanában kissé hanyagolok :(
Egy hónap múlva ilyenkor pedig már az Adriában hűsölünk – alig várjuk már! Oda is elkezdtem tervezgetni a programokat, a Krka vízesést például nem fogjuk semmiképp sem kihagyni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése