Szánkózás még tavaly (mle Card Trim the tree papír+ Ronika clusterje):
Ez is (minden Studio Ziska Lonely szett):
Az elmúlt vasárnap élményeiről röviden: az istentiszteleten nagyon buzdító és tartalmas Poci-prédikációt hallhattunk, mivel János pásztort elszólította a munka. A dicséretet így a fia vezette, ebben részt vettem én is – egész jól és némileg rendhagyóan sikerült. Azután kis családunkat meghívták Jánosék ebédre, fenséges falatokat fogyaszthattunk el együtt és jót is beszélgettünk. Ezek után én kis családunkat hazabocsátottam, jómagam pedig ott maradtam dicsipróbán. Ez volt az eddigi legeslegszuperebb próba, amin valaha is részt vehettem! Tökéletes összhangban tudtunk dicsőíteni és a hangom is egyre inkább kiteljesedett – János már megint zavarbaejtően magasztalta az “énektudásomat”. Azután kirepített az állomásra, megvettem a jegyet és a kis késéssel Gyuláról befutott vonatra felszálltam. Egyszer csak elment a világítás, a fűtés és leállt a mozdony. Vártunk és vártunk, belebújtam a jó meleg bundámba, hogy ne fázzak agyon. Végül egy kalauznő tájékoztatott minket, hogy lerobbant a mozdony és ki kell cserélni, kb. fél óra. Fél óra elteltével nem történt semmi, majd később, kb. 3/4 óra múltán szólt ismét ez a hölgy, hogy ha hamarabb el szeretnénk indulni, tanácsolja, hogy szálljunk át a menetrend szerint következő vonatra, ami pár sínnel arrább várakozik. Mivel vasárnap volt, és pont a szünet vége, rengeteg diák, egyetemi hallgató is szeretett volna visszajutni Szegedre. Az eredeti vonatunk egy jó hosszú szerelvény volt, de így is tömve – namármost a másik, amire át lettünk terelve, az kb. 3 kocsiból állt. Én – mivel nem volt ezer bőröndöm és csomagom – viszonylag gyorsan át tudtam szállni, és helyem is lett. De rengetegen mint a szardíniák, állva voltak kénytelenek utazni, nem is beszélve azokról, akik még a vonat előterébe sem fértek fel. Több mint 70 perces késéssel indultunk utunknak végül. A kalauznő kiderítette, hogy megvár Orosházán Komlós felé a csatlakozás. Pocit is azért – mint aki már nem bízik a vasútban – megkértem, hogy hívja már fel az orosházi állomást, hogy biztosan bevárja-e. Neki egyértelműen azt mondták, hogy nem, az már elment, majd csak az egy órával később indulóval mehetnék, 9 után tán már haza is érnék az eredeti 7 óra helyett. Ezért ezen “egyértelmű” hírek miatt úgy döntöttünk, inkább bejön értem Oh-ra Poci. Nagyon jól tette. A kalauznő tévedett, az orosházi állomáson már se híre, se hamva nem volt a komlósi vonatnak. Picit vártam és megérkezett az én felmentő seregem – Poci képében, akivel viszonylag emberi időben haza is értünk, miközben a két csimotára a szomszéd bácsi vigyázott. Hát ezért a címben szereplő I love MÁV!
Végül Két összeillő ember by Nuszi:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése