Az elmúlt napokban több érdekesség is történt. Egyrészt Muckó ugye hétfőtől csütörtökig oviban volt, Kircsikénkkel pedig többnyire kettesben töltöttük itthon a napokat, pl. próbáltam a lassan hegymagasságúra duzzadt vasalnivalót csökkenteni. Szerdán felhívtak egy közvetítő cégtől, hogy Muckót behívnák castingra mint gyerekmodellt. Hmmm. Csütörtökön kellett menni, úgy nézett ki, egész jó pontszámot kapott. Már ekkor is gyanús volt, hogy kipirult az arcocskája, de ráfogtuk az izgalomra. Pénteken reggel már lázzal ébredtünk, és ez így megy most is, immáron harmadik napja… Lemegy, általában 4-5 órát jól van, majd ismét felszökik… Már hűtőfürdőztünk is a cél érdekében kétszer. Pedig ma 11-re visszahívta a Drágámat a közvetítő cég egy második castingra, de így nem tudtunk elmenni. Hiába próbáltam felhívni őket, nem sikerült, nem kapcsolhatóak a mobiljaik. Na mindegy, ha fontos nekik, még keresnek. Mindenesetre holnap elviszem Anikó doktornénihez Mucusunkat. Ja, egyéb tünete nincs! “Csak” ez a 38-39 fok körüli láz… Mi a bánat lehet??? Persze mikor máskor, mint ünnepkor??? Kirike és mi sem kaptuk el, hála az égnek, tehát lehet, hogy nem fertőző. Bár szól a fáma valami ovis vírusról is, egy ismerős gyermeket, aki ugyanabba az oviba jár, mint Mucu, benn is fogtak a kórházban – hasonlóan “csupán” lázas volt a kislány.
Pénteken terveink szerint Szabadkára mentünk volna – de lehet, hogy ez volt az isteni jel –, volna, mivel csütörtökön este az útlevelek összekészítésekor kiderült, mindkettőnk útlevele lejárt. Na paff – nem volt rá szükségünk, mert mindig csak EU-s országba utaztunk a 2007-es adriai nyaralás óta, és az nem most volt… így aztán méreteinket megadva, Tesómékat megbízva zajlott a vásárlás. Főleg Jázminkának szerettem volna vagy 3 márkás sportcipőt, mind a négyőnknek pedig egy-egy melegítőt, Pocinak még egy mellényt is. Ebből a cipők és a mellény nem jött össze, a többi igen, sőt a Muckónak két jogging is, és nagyon jól vásároltak Tesómék, ezúton is köszönet érte és a többi sok szép ajándékért is!
Pénteken lázcsillapítás után egyébként bementünk Oh-ra, mert Anyósomnak volt a névnapja, és persze itthon voltak Sogiék is, meg ugye Tesómék is. Úgyhogy a délelőtt és a kora délután egy részét Anyósomnál, a délután másik részét Anyáéknál töltöttük. Egész jól volt a Muc, mert többször is mértem a hőjét, aztán, amikor hazaértünk, megint felment. ÁÁÁÁÁÁ.
A szombatot szinte átaludta, eléggé levert volt, de ma már fenn volt többet, színezgetett velem a konyhában, amíg én tettem-vettem, takarítgattam odakint. Most pedig a délutáni csendes pihenőidőben alukálnak mind a hárman.
Szkreppenetek hamarosan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése