2 hónap

Hát 2 hónaposak lettünk… Egyfelől nagyon gyorsan elszaladt, másfelől lassan telt. Sokat változott Kira, mind az arcocskája, mind a testecskéje. Egyre többet van fenn, sokat mosolyog és “beszélget”. Kezd érdeklődni a csörgők iránt is. Nagyot nyúlt, miközben nem igazán hízott, ez egy kicsit aggaszt is – bár az itteni védőnők nem a “zsírgolyó csecsemő = egészséges csecsemő” elvet vallják, úgyhogy meg is nyugtatott Icu; nem baj, hogy nem hízik olyan ütemben, mint a kisebb súllyal született babák. Háááát, kíváncsi vagyok, a jövő szerdai orosházi tanácsadáson mit mondanak, akkor megyünk ugyanis oda, oltással egybekötött mércére. Majd akkor regisztrálom a súlyt, hosszot és az egyéb tapasztalatokat.

Az elmúlt héten nem történt túl sok érdemi; már megint besegítek Pocinak az adminisztrációban, és amikor hazajönnek, igyekszem sokat foglalkozni Mucuval és beszélgetni velük. Kirussal ugye egyelőre eléggé egyoldalú a kommunikáció; de elnézve a nővérét, ami késik, nem múlik. :))

Vasárnap itt jártak Tesómék Fehérvárról – ők most látták először Kirust, és nagyon örültünk a látogatásuknak, bármily rövid is lehetett a sűrű program miatt.

Kedden meglátogattam az orvosom a 6 hetes helyett inkább 8 hetesre sikerült kontroll miatt. Megállapította, hogy minden oké nálam. Továbbá együttesen állapítottuk meg, hogy az egészségbiztosító a népességszaporulatot támogatja azáltal, hogy nem támogatja a fogamzásgátlókat. Választhatok, hogy hatezres vagy kilencezres gyógyszert kérek… Még vívódom, hogy melyik mellett döntsek. De a pénz nagy úr ugye, minket is rendesen ostoroz a válság két devizahitelünk egekbe szökő részletein keresztül. Itt jegyzem meg zárójelben, hogy a bank igen-igen arcátlan módon játszik az árfolyamokkal, olyan pofátlan magasan állapítja meg, ahogy neki tetszik. Már el se ájulok rajta, csak kinyitom a borítékot, ami a számlát tartalmazza, füstölgök egy-két órát, és imádkozom, hogy ne menjen már följebb, mert ezt nem lehet győzni…. :(( Még az a szerencse, hogy az egyik hitel a nyáron lejár, addig meg valahogy csak kihúzzuk. Utána meg azt mondják a hosszú távú elemzők, hogy jobb lesz talán…

Más. Holnap végre rendbe tetetem a fejem; a festés jól sikerült ugye, de a vágás halasztódott a fodrászom betegsége miatt. Alig várom, hogy levágja, mert már nem érzem túl jól magam. Ennyit még megengedhet magának tán az ember lánya ezekben az ínséges időkben is két-három havonta egyszer. A körmösről lemondanék a spórolás miatt (na meg persze popsikrémet se egyszerű kenni vele, bár Jázminnál már rutinossá váltam), de Zsolti szeretné, ha újra megcsináltatnám. Áldott jó férjem van, igaz? Egyelőre halasztom a dolgot, de ha jön végre a jó idő, rendbe szedem azt is. Valami tavaszi diéta is jó lenne, de ehhez nagyobb elszántság kell, mint ami jelenleg van bennem, mivel sokszor egymagamra főzni sincs kedvem. Tornázni már lehet újra, az orvosomtól megkérdeztem… minden kezdet nehéz, de nem akarok addig a (súly)pontig eljutni, mint Mucunál.

És végül néhány scrappenet a 2 hónapos csajsziról:

Little toes QP by Handmaid Designs:

Birthday template (nem tudom, honnan):