Spanyolországról… 3. rész.

Az Alhambrában kalandozunk ezúttal.

Ez az épületegyüttes magán hordozza a mór és a későbbiekben rájuk telepedett katolikus uralkodók hatását is. Hatalmas területen fekszik; körben sok-sok pihenőparkos résszel. Rengetegen látogatják, de mivel az Unesco világörökség része, korlátozzák a belépést. Alig sikerül jegyet szereznünk, mivel előre akár több hétre is lefoglalják a jegyeket. Végül a normál 12 eurós ár helyett 25-ért szereztek nekünk a kinti szervezők – már arra a pontra érkeztünk, hogy megadtuk az ár több mint dupláját, csak jussunk be! Vannak részek belül, melyek ingyen is látogathatók, de olyanok is, ahová időpontra kell menni, mert másképp nem engednek be. Sok helyre csak egyszer lehet belátogatni, és a bejáratnál a jegyen lévő vonalkódot ellenőrzik, ezzel biztosítva ezt a feltételt. Végül is kétszer is voltunk itt, egyszer az ingyenes részen sétáltunk egy picit, másodszor pedig már jeggyel.

Bejárati rész:

 

Washington Irving, aki újrafelfedezte az Alhambrát és költeményeket szerzett benne és róla:

 

Épületek, kapuk, ablakok:

     

Kilátások az Alhambrából:

  

Parkrészek, virágok, szökőkutak:

Spanyolországról… 2. rész.

Granadai szépséges képekből válogatok ezúttal.

Hospital Real – egy egyetemi könyvtári épület. Mivel Granada egy kb. kétszázezres egyetemi város, nagyon sok a diák, számos egyetemi épületet láttunk.

Az Albayzin negyedben sokszor sétáltunk, akár csoportosan, akár magamban is. Ez egy varázslatos arab rész, szűk utcácskákkal, bazárszerű üzletekkel, szuper szuvenír-lehetőségekkel. Itt többféle ajándékot is vettem, magamnak színes kendőket (ilyet anyósom is kapott), anyukámnak legyezőt, ezen kívül kollegáknak tollakat arab köves stílusban, meg még hűtőmágneseket, képeslapokat stb.

  

Frederico Garcia Lorca park és emlékmúzeum – itt tartózkodott a nyarak során Lorca, mintegy nyári rezidenciaként funkcionált. Benn nem lehetett fotózni, úgyhogy csak külső képeim vannak. Csodás park veszi körül a házat, tele pálmákkal, illatos rózsákkal és egyéb szépséges virágokkal.

A szállásunk, az Aben Humeya hotel a központi részen található, viszonylag közel van minden hozzá. Kényelmes, kétágyas szobát kaptunk erre a 7 éjszakára, és egy kivételével – amikor a kollegákkal közös ünnepi vacsorát, a rákos-kagylós paellát viszontláttam és az epém kész volt – kellemeseket aludtunk. A szobaasszony minden nap megigazította az ágyat, de végtelenül precízen, pl. a hálóingemet, amit betettem a paplan alá, kitette az ágyra :)

 

Jardines del Triunfo – park a szállásunk közelében, szép szökőkutas (ez este ki van színesen világítva).

 

Épületek és séták Granadában – véletlenszerűen fotóztam többnyire a szép, stílusos épületeket és utcákat.

Spanyolországról… 1. rész.

Remek egy hetet tölthettünk el kollégáimmal együtt Granadában, erről szeretnék most beszámolni.

Október 24-én hajnali 4 órakor indultunk a gimi parkolójából, miután Helgusom és Karesz eljöttek értem Komlósra. Ezúton is köszönöm nekik! Nagy pakkom volt, figyelnem kellett bizony arra, hogy ne lépjem túl a 23 kilós súlyhatárt. Egy kisbusz vitt bennünket Bécsbe a reptérre, ahová kb. fél 10-kor már meg is érkezett kis csapatunk. Voltak ködösebb útszakaszok is, de alapvetően simán megérkeztünk.

A repülőtéren volt tehát még kb. 3 óránk az indulásig, online be voltunk csekkolva, úgyhogy ezzel se telt az idő. Kicsit nehezen, de végül mégis elérkezett az indulás ideje. Először a tranzitváróban figyeltük, hogyan “parkolnak” be a repülők sorban, hogyan kötik össze az ajtaját a “kukaccal”, amin keresztül beszállhatunk.

Aztán megérkezett végre a mi repülőnk is (mind a 4 alkalommal hasonló, Ibéria légitársaság által üzemeltetett géppel repültünk):

Aztán felszálltunk… minden alkalommal csodálatos élmény volt, amikor begyorsult a repülő és egyszer csak felemelkedett a földről… nagyon-nagyon élveztem és igyekeztem minden percét átérezni és örömmel tölteni. A Bécs-Madrid út durván 3 órás, a Madrid-Granada pedig 1 órás repülést jelentett. Mindegyik sima út volt, egyedül a visszafele jövetben Madrid és Bécs között kerültünk több alkalommal is légörvénybe, de elmondhatom, én jól viseltem – ellentétben egyik kolleganőmmel, aki nem kicsit lett rosszul. Csodaszép volt például a felhők felett a naplemente, vagy a térképszerű táj, akár a hihetetlenül kék égbolt… csak csodáltam és csodáltam, mint egy kisgyermek…

Granadában több középiskolát is felkerestünk; megnéztük, hogy náluk Spanyolországban milyen a szakképzés rendszere, kapcsolatokat építettünk, órákat látogattunk, kollegákkal ismerkedtünk – és szabad időnkben sokat sétáltunk, kirándultunk, műemlékeket tekintettünk meg, elbuszoztunk Córdobába, jókat nevettünk, sangriáztunk, gasztronómiai kalandokban vettünk részt, miközben az angolom fejlődött és a spanyol nyelv szépségeiben is gyönyörködhettünk.

Spanyolország előtt

Eltelt több, mint egy hónap. A bölcsőde és az óvoda már javában zajlik. Jázminka egészségileg nagyon jól bírja, Kirikém egy hetet már töltött otthon, de semmi komoly. Némi náthát gyűjtött be, ami ezekben a nyálkás, változékony napokban nem is csoda. A suliban is elég sokan hiányoznak, nekem is állandón fáj picit a torkom, Zs is benne volt hetekig a náthában.

Beindult Csorvás, nagyon sokan vannak. A munkára nem panaszkodom, mert van bőven, kéthetente hétfőn is, egyébként minden pénteken tanítok pluszban a felnőttképzésben is. Orosházán  is úgy volt, hogy beindul a pénzügyi-számviteli ügyintéző képzés, ebből végül nem lett semmi (bár el se tudom képzelni, hogy bírtam volna fizikailag még azt is). Ezek általában 3-tól este 8-ig vannak ugyanis. Segítenek a Mamák és persze Poci is sokat, hogy ezeken a napokon a lányok is rendezve legyenek.

Magántanítvány is akad 1-2 mindig, úgyhogy abban is sikeres vagyok.

Holnap hajnali fél 4-kor indulunk Granadába, már napok óta nagyon izgulok és tele vagyok várakozással. Még feltétlenül előtte szerettem volna ezt a pár sort leírni, mert ott nem lesz sajnos net a hotelben és nem szeretnék teljesen kiesni a blogolásból. Nagyon úgy tűnik, hogy a rengeteg meló és a család, háztartás, gyüli mellett nem jut idő többre, mint havi egy-két poszt. Viszem még a csorvasiaknak.blogspot.com-ot és a 13-g.blogspot.com-ot is, azoknak mindig naprakésznek kell lennie.

Előre félek, hogy a csajok hogy fogják bírni az anyahiányt. Kirikém tutira érez valamit, mert rettenetesen nyűgi (mondjuk ebben a náthája sem jelent pozitívumot) és a szokásosnál is jobban bújik, szinte követel magának. Muckó folyton “puszilkodni” akar, ölelget állandóan. Fáj a pici szívem rendesen… Apa a lányok ellátását a Mamákkal karöltve biztosan megoldja, de Anya ugyebár csak egy van. Készítettem egy heti beosztást, mert a Csajszik nem lesznek böliben-oviban, hanem többnyire mamáznak. Kész logisztikai bravúrt hajtottam végre :) Maca gyivis mama is be fog segíteni, és Muckó szinte alig alszik majd itthon. Kirikém gyakrabban, hogy azért Apa se legyen egyszál egyedül az üres lakásban.

Telefonálni is fogunk tudni, mert Apci beapplikált egy ip-telót és azon minimális összegért tudunk beszélni. Ha már a netes kapcsolat nem jött össze :(

Annyira régen nem alkottam, ez elszomorít. De mikor este hazaérünk, sokszor a gépet se kapcsolom már be, elég a házimunkával és persze a gyerekekkel foglalkozni. Sokat segít Zsolti is, úgyhogy ez nagy könnyebbség. Új képek se nagyon vannak, majd szeretnék ovis és bölis fotókat is készíteni. Az őszi szünetben minél több  oldalt összeállítani nagyon-nagyon jó volna, hiszen itt lesznek a spanyolországi képek is, mert a fényképezőgépet természetesen magammal viszem.

Néhány kép még nyár végéről és a közelmúltból:

Ezt mostanában sokat hallgattam

Az iPodomat magammal vittem és sok Starfieldet hallgattam, ez most az aktuális kedvencem:

POP-ozás Pesten

Ezeket a sorokat egyébként a Budapestről Békéscsaba felé robogó vonaton írom, mivel rögtön két nap tanítás után el kellett jönnöm egy kétnapos képzésre (péntek-szombat) a POP pályázatunkkal kapcsolatban (amit én írtam meg és nyert :)). El kell ismernem, hogy nagyon jó kis nap volt a tegnapi, a mai kissé álmosabban telt, de új kapcsolatokkal gazdagodva, rengeteg nevetés után, az együtt dolgozás örömével térhetek most haza. Izgalmas nekem ez a Pest, mert egyedül még nem nagyon voltam és őszintén szólva nem igazán ismerem jól ki magam, úgyhogy a bkv útvonaltervezője alapján próbálkoztam eligazodni. A Keletiből át kellett mennem a Raktár utcába, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumhoz (itt zajlott a két nap oktatás). Ez még egész jól ment, bár néha nem jó helyen jöttem fel az aluljáróból és vonat is késett fél órát reggel, de azért durván 10-re oda tudtam érni. Az izgisebb inkább a szállásom megtalálása volt, mert mint kiderült, a Szentendrei útnak van régi és újabb része is, amelyek egymástól két utcányira, egymással párhuzamosan helyezkednek el. A bkv-s útvonaltervező itt nem állt a helyzet magaslatán, mert jóval hamarabb leszállított a buszról és még a környéken kutyát sétáltató (tehát vélhetően helyi vagy közelben lakó) lány se igazán tudott útba igazítani. Mindegy, már lassan ott tartottam, hogy felhívom Zs-t és telefonos segítséget kérek (három embert már előtte megkérdeztem az utcán), amikor megláttam egy táblát, miszerint az Írisz panzió, azaz a szállásom 100 m. Hallelúja! Végül is megtaláltam! Apró, de kényelmes szobámban lepakoltam és megcéloztam a wifit, ami rögtön be is jött! Nagyon boldog voltam ettől is, úgyhogy rögtön jeleztem az otthoniaknak, hogy webkamerás kapcsolattal csetelhetünk. Kirikém ekkorra már bealudt, úgyhogy csak a Nagymucuval és Apcival tudtam beszélgetni. Nagyon hiányoztak nekem, de edzeni kell… mert Spanyolország 8 nap lesz… Ági mammával is csettegtem egy kicsit, rendeztem a face-t és utána nyugovóra tértem.

Sok plusz meló

Csorvást is folytatom és ami fél évig nagy teher lesz mindenképp, hogy új osztály is összejött. Szóval két évfolyamot kell tanítanom, és nemcsak pénteken, hanem kéthetente hétfőn is van órám. Remélem, fogom bírni erővel, türelemmel, kitartással. Még az is lehet, hogy az orosházi képzésben is szükség lesz rám, úgyhogy két mellékállással indulok neki a tanévnek… sajna a gimis tanári fizetésem mellé be kell ezeket is vállalni, hogy tudjunk egyről a kettőre jutni, a gyerekeknek a legtöbbet megadni és a többi.

Most, hogy voltam Pesten az AKG-ben, ami egy elég elit suli, láttam, hogy havi kb. 50-70 ezer a tandíj. Mondjuk, aki itt végez, annak szinte egyenes az útja bármelyik elit egyetem állami szakára is szerintem. De szép is lenne, ha Muckókáim se lennének kizárva egy ilyen lehetőségből! Leszámítva, hogy az átlag diák szülei minimum felső-, de inkább csúcsvezetők ebben a suliban… és gondolom, nem jellemzően Békés megyeiek… emiatt azért kicsit szomorú vagyok, hogy errefelé nem igazán vannak ilyen színvonalú lehetőségek (na jó, leszámítva talán a mi sulinkat – erős túlzással és esetleg néhány szegedi gimit) :( ja és havonta nem tudnánk könnyedén százezreket csak a taníttatásra kiadni… ennyit az esélyegyenlőségről.