Csendes napok

Viszonylag csendes napok vannak a hátunk mögött.

Szombaton volt itt Gyöngyi mama és felköszöntötte a Muckót, aki nagyon élvezi, hogy évente kétszer van névnapja. A kapott pénzösszeget felhasználva aztán vasárnap vásároltunk a Müllerben kukacgyurmát, ami nagyon ötletes, környezetbarát, bár nem olcsó kreatív játék. Persze Kiri rögtön megkóstolta, ami nem gond, mert burgonyakeményítő és ételfesték az alapanyaga. Pici vízzel összeragasztható bármivé. Én ezt a nagyobb kiszerelést szerettem volna, de Muc egy kisebb mellett döntött – eredmény: a mai napon elfogyott a száz kukac! Pedig ebben 1000 lett volna, talán kitartott volna 3 napig hehe. És csak háromszor annyiba kerül, mint a 100 db-os.

Viszont Fifis puzzle nélkül a világ se teljes, úgyhogy inkább lemondva a nagy vödörről, azt tette még a bevásárlókosárba. Így sikerült elkölteni a névnapi pénzt. Mondanom se kell, kb. 5 perc alatt ki is rakta mindkettőt :)))

 

Kirikém teljesen kigyógyult ugye, élvezzük a jó levegőt, már amikor nem zuhog. Vasárnap szuper alkalom és – ha lehet – még szuperebb próbánk volt, bár Apci tanított és azt nehéz ugye überelni :))) de tényleg… csodás összhangban muzsikáltunk-énekeltünk! Készítettem szombaton két rigójancsi szeletet, az egyiket még aznap megszegtük, ahogy itt volt mama, a másikat vittük Csabára és ott fogyasztottuk el – extra édesen, ahogy a Mecseki family szereti :))) siker volt!

Muckóka ma itthon van velünk, mert Apci a vidéket járta délelőtt, és nem tudta volna bevinni az oviba. Úgyhogy a maradék kukackákat elhasználta, aztán gipszfigurákat festett, én pedig mostam-vasaltam-takarítottam és…. megsütöttem – szégyen, nem szégyen – életem első buktáját. Szilvalekvárosat meg baracklekvárosat készítettem, és nagy sikert arattam a gyerekek körében. Elé egy pulykagulyást főztem – úgyhogy nagyon fini lett az ebéd! Íme, a képi bizonyítékok:

Hozzávalók (én 2/3 adagot készítettem ebből): 50 dkg liszt, 3 dkg élesztő, 3 dl tej, 3 tojássárga, 10 dkg vaj/margarin, barack/szilvalekvár, porcukor, reszelt citromhéj. Na én ezeket (a porcukor kivételével) szokás szerint a jó öreg kenyérsütőbe bedobáltam, 2 óra múlva már majdnem ki is jött a tészta, úgy megkelt. Aztán töltöttem-vajjalkentem és sütöttem, majd a porcukorral megszórva tálaltam. Kiri egy egészet, a Muc pedig kettőt nyomott be a leves után.

Sajna, még nem alkottam, pedig nagyon szeretnék. Helgus kolléganőm megkért, hogy írjak meg egy pályázatot, úgyhogy azzal is telt az idő. Meg ihletem se nagyon volt… de próbálok mostmár csütörtökön tényleg albumoldalakkal jelentkezni, mert ez nem állapot. Holnap ugyanis benn leszünk Oh-n, korrepelgetek meg hasonlók.